A japánoknál ráadásul a végtelenségig kifinomult kultúrának valamiféle pótlása is hozzájárul.Amiért éppen a bőrmunka területéről hozok példát az egyrészt a 37 éves bőrrestaurátori múltamnak (stb., stb.,) másrészt főszerkesztőnk 'unszolásának' köszönhető. Biztatott már többször is, hogy mást is érdekelhet.
Kezdetnek Katsukawa Shunsho (1726-1792) színes fametszetén lévő kis erszényre hívnám fel a figyelmet, amelyet Iwai Hanshiro színésznő tart a kezében. Éppen egy kurtizán szerepében, amikor a fürdőbe tart. Az erszény sarkainál és a záródásnál valami díszes rész van.
Rögtön megmutatnék egy kis dohánytartót is a záródását pedig egészen közelről. Ha a mai erszények záródására gondolok..., amelyek között ötletesek is akadnak, ámde nem művészi fokon. Arról nem is beszélve, hogy senkinek nem jut eszébe az erszény szerves részének tekinteni. A szinte emberi reakciójú kis sáskaféle kidolgozása csodálatos. Mindez egy stílszerű növényi ornamentikával ellátott dombornyomott bőrön.
Az ilyen kis dohánytartók a pipatartón lógnak, a felfüggesztés módja és alkatrészei szintén gyönyörűen kidolgozottak (ennél sajnos hiányzik a pipatartó másik fele). 
A dúccal nyomott bőr mintázata is felér a fametszetek színvonalával, 
és ha szóbakerült, egy másik fametszetet is megmutatnék a 'pipa' kedvéért is. Suzuki Harinobu 1725(?)-1770 munkája, egy kurtizán ábrázolása.
A dolog igazi furcsasága, hogy a következő képen egy holland-japán közös eredetű dohányzókészlet van! A dohánytartó 17. századi aranyozott, festett, lakkozott, nyomott bőrből készült a 19. században Japánban. A holland bőrtapéták -amelyek a mai papírtapéták elődei- is megérdemelnék, hogy külön foglalkozzunk vele. Ez a bőrféleség bekerülve a japán kultúrába, a lakkmunkákhoz hasonló jellege miatt beilleszkedett. Sőt a japánok a 19-20. század fordulóján külön üzemeket hoztak létre ilyen, de már papírból készült bőrmunka utánzására, gyártására.
Ezt tartom igazán a kultúrák egymásra hatásának.
Igazi kincs ez a kis bevezetés a japán bőrmunkákba!
VálaszTörlésBármikor övemre akasztanám ezt a kis táskát.
Mint a japán kultúra évek óta kitartó csodálója
semmi kivetnivalót nem találok a mangafigurák iránti bűvöletben, sőt bevallom, egy időben magam is a nagyszemű figurák hatása alá kerültem. Akkoriban fedeztem fel Miyazaki Hayao egész estés rajzfilmjeit, a Chihiro utazásását ill. a Vándorló palotát, amiket semmi szín alatt nem lehet gyermeteg szórakoztatatásnak nevezni.
Épp tegnap hallgattam a rádióban egy beszélgetést
valakivel, aki évekig élt Japánban és tőle tudom,
hogy ott az írás a kalligráfia alapismereteivel kezdődik és máris Gáncs Nikolasz könyvénél tartunk, amit (TCL jóvoltából) épp most olvasok. És akkor ott vannak még a fametszetek, a lakk edények és a pecsétek, kimonók, papírok...
Most hirtelen nagy vágyat érzek, hogy este újra megnézzem Peter Greenaway Párnakönyv című filmjét.
Azt hiszem, meg is teszem.
A holland bőrtapétákra mindenképp térjünk vissza, jó?
VálaszTörlésRendben... meg a cipőkre, bocskorra, csizmára, papucsra, mega ködmönre, megaz árnyjáték figurákra, a pergamenre, meg a cápabőrre, a guanako prémjére, a kordoványról és szattyánról, esetleg a bagariáról nem is beszélve... jaj, az öveket, tarisznyát, pásztorkészséget MEGA többit majdnem elfelejtettem. Csak nem szeretnék rátelepedni a susanniconra! :-)
VálaszTörlésPedig azért vagy a szerkesztők között, hogy megossz velünk minden számodra érdekeset. Ha unatkoznák, úgyis tudtodra adjuk! ;-)
VálaszTörlés