Dönci szerint a világ nincs kész

Ha alkotó embernek gyereke, unokaöccse, -húga, unokája születik, kreativitása rendszerint megtöbbszöröződik.
Ha figyelünk, sokat tanulhatunk a folyamatból, ahogyan egy kisgyerek megtölti a winchesterét és dossziékba osztja
növekvő agyában a naponta érkező tetemes mennyiségű információt.
Dicső Zsolt, a szekszárdi originál, költő, zenész és világjobbító fenomén önmagában sem tartozik a könnyen felejthető személyiségek közé, Botond fia születése mégis újabb rekeszeket tárt szélesre a lelkén. A múlt év záróakkordjaként A Pad nevű általa és Jankovics Zoltán művészeti harcostársával fémjelzett egyesület, a Fekete Sas Kiadó valamint  a költő régi barátja és támogatója, a külföldön élő Soponyai József tette lehetővé, hogy mi is betekintést nyerhessünk a kis Dönci első szellemi próbálkozásaiba. A kötet apa és fiú közös alkotásának igazi tűzijátéka. Kezdve a borítón látható nyalókafa című festménnyel, a keskeny kis kötet több lapján láthatunk ízelítőket a kisfiú bontakozó rajztehetségéből, míg a 73.oldalon első saját versét is olvashatjuk:

 A "nemértős" versem, ami miatt anya elgondolkodott azon, ő is ír egyet

Egy reggel a télapó ráébredt,
neki nincs szerencséje.


Bánatában belehempergett
egy pocsolyába.


És láss csodát!
Nyert egy mosógépet.

 Dicső Zsolt 2000-ben megjelent DéBéla késni indul című, munkájának hátsó borítóján Eörsi István e szavakkal indítja az első kötetes szerzőt:

 Még a rosszkedv is mélyebb alapzatú, ha érezni mögötte a fogékonyságot az (elillant, megtagadott, bemocskolt, de munkahipotézisként vagy igényként mindig restaurálható) öröm iránt. Ahogy a kötet legszebb versében Szekszárd nemcsak halálos szorítású ringyó és börtön, hanem tárt combú és mézölű is. DéBéla, mint a címben olvashatjuk, késni indul. Bízhatunk a sikerében. 

Szekszárd maradt, az öröm túlerőbe került,  a szereposztás és a helyzetek pedig fundamentálisan megváltoztak. A piszkos kocsmát felváltotta a gyerekszoba szűrt fénye a nyugtalanul alvó kisgyerekkel,
a hanyat fekvő járda pedig már nem  a hétfői bűnre emlékeztet, hanem hogy hol is a hólapát és ez így van jól.

Jól választottam, 
ők a szüleim!
Mondja Dönci és mi csak helyeselni tudunk, mert

Ha csak azért 
lettél felnőtt,


hogy elfelejts
gyerek lenni,


csináld vissza 
még ma!