Ha már úgy hozta a sors, hogy Barcelonából való hazaérkezésünk másnapján az alant olvasható hírt fedeztük fel egy magyar honlapon, jelnek érzem, hogy mégsem hallgathatok diszkréten múlt heti kirándulásunkról.
Kispiskóta megjósolta, hogy nem fogunk bejutni a Sagrada Familia-ba. Így is történt.
Hajnali 10 órakor két darab kb. 2 kilométeres sor állt rezzenetlenül a jegypénztár előtt, turistabuszok torlaszolták el a ki-, és bemenő utakat, így körbejártuk az objektumot, majd a szomszédos parkban üldögélve néztük a népek folyamatos özönlését.
Nem a savanyú szőlő szól belőlem, de olyan nagyon nem sajnáltuk mégsem, hogy nem tudtunk betuszakolódni, mert minden ellenkező híresztelés ellenére a Sagrada Familia még nincs kész, most is szakadatlanul dolgoznak rajta és miközben épülnek az új szárnyak, a régi részek lassan de biztosan enyésznek. Olyan, mintha egy épp restaurálás alatt lévő festmény elöregedett és már reparált részeit vetnénk össze. Akárhogyis; Gaudi ugyan a templom kriptájában nyugszik, de Isten, ha létezik, még biztos nem költözött be az építménybe.
Ezt az utat évek óta tervezzük. Azt gondoltuk, így tavasz elején egyedül leszünk, de én még egyik európai nagyvárosban sem láttam ennyi turistát, mint itt. Barcelona sétáló utcáján a La Ramblán, amit valaha egy kiszáradt folyómeder helyére telepítettek, most a turisták sebes vize hömpölyög, a Güell Parkban pedig a fotózkodóktól nem lehet látni az apró csempedarabokkal kirakott szalamandrát, pedig annak dőlne elvileg lazán mindenki.
Ez itt a megelevenedett változata, aki pikkelyes sapkákat nyom az ázsiai kisfiú és apukája fejébe.
Mindezektől eltekintve Barcelona fantasztikus, semmi máshoz nem hasonlítható város, tengerpartja van és szenzációs épületei, a katalánok pedig barátságos, vendégszerető, művészeiket és kultúrájukat nagy becsben tartó és ápoló népek. Tengerből frissen fogott és kertjeikből iziben learatott ennivalóikból készült specialitásaikon vidáman tengetném hátralevő napjaimat.
Mai beszámolómat a La Boqueria nevű fenomenális vásárcsarnokban készült fotóimmal zárom és a következő napokban folytatom az ömlengést.
Kispiskóta megjósolta, hogy nem fogunk bejutni a Sagrada Familia-ba. Így is történt.
Nem a savanyú szőlő szól belőlem, de olyan nagyon nem sajnáltuk mégsem, hogy nem tudtunk betuszakolódni, mert minden ellenkező híresztelés ellenére a Sagrada Familia még nincs kész, most is szakadatlanul dolgoznak rajta és miközben épülnek az új szárnyak, a régi részek lassan de biztosan enyésznek. Olyan, mintha egy épp restaurálás alatt lévő festmény elöregedett és már reparált részeit vetnénk össze. Akárhogyis; Gaudi ugyan a templom kriptájában nyugszik, de Isten, ha létezik, még biztos nem költözött be az építménybe.
Ezt az utat évek óta tervezzük. Azt gondoltuk, így tavasz elején egyedül leszünk, de én még egyik európai nagyvárosban sem láttam ennyi turistát, mint itt. Barcelona sétáló utcáján a La Ramblán, amit valaha egy kiszáradt folyómeder helyére telepítettek, most a turisták sebes vize hömpölyög, a Güell Parkban pedig a fotózkodóktól nem lehet látni az apró csempedarabokkal kirakott szalamandrát, pedig annak dőlne elvileg lazán mindenki.
Mindezektől eltekintve Barcelona fantasztikus, semmi máshoz nem hasonlítható város, tengerpartja van és szenzációs épületei, a katalánok pedig barátságos, vendégszerető, művészeiket és kultúrájukat nagy becsben tartó és ápoló népek. Tengerből frissen fogott és kertjeikből iziben learatott ennivalóikból készült specialitásaikon vidáman tengetném hátralevő napjaimat.
Mai beszámolómat a La Boqueria nevű fenomenális vásárcsarnokban készült fotóimmal zárom és a következő napokban folytatom az ömlengést.
Barcelonában járva (három éve április közepén) nekem is úgy tűnt, a turisták tönkreteszik a várost, ahogy lassan Firenzét is. A legrosszabb helyzet akkor is a Sagrada Familia-nál volt, talán ezért sem tetszett úgy igazán. A spanyol, vagyis az andaluz konyha azonban tényleg szuper! Kíváncsian várjuk a folytatást!
VálaszTörlésIgen, a Ramblán egyik nap álldogált egy jól öltözött idős úr táblával a mellén, aminek feliratai hosszan részletezték katalánul, miért is lenne jó, ha a turisták végre otthon maradnának.
VálaszTörlésA többiek azonban (látszólag) kedvesen és higgadtan tűrik a tartós megszállást. Lehet, hogy néha kipihenik magukat egy kihalt alpesi szanatóriumban?
Nem tudom, de nekem ez a Sagrada túl sok. Az az érzésem, olyan mint egy celeb, attól híres hogy híres.
VálaszTörlés