Trencadìs, avagy a csempekollázs születése

 Torma Mester előző hozzászólásában már utalt rá, hogy a csempéknek is megvan a maga történetük Gaudi munkásságában. A legenda szerint a Güell Parkhoz rendelt szállítmány útközben apró darabokra tört. Josep Maria Jujol, Gaudi tanítványa és csempeügyi felelőse azonban olyan szépnek találta a festett kerámiákat még így is, hogy reklamáció helyett felvásárolta az összes csempeüzemben fellelhető eseléket.
Mikor közelhajoltam, ragasztgató énemet vastagon szíven ütötte  a látvány.

Utánanéztem, a mozaikolás tudományába is bekerült a fogalom trencadìs néven, ami katalánul törékenyt jelent.

A Güell Park után több épület dekoratív eleme lett a technika és Jujol saját illetve másokkal együtt  tervezett épületeiben is alkalmazta.  Az alábbi kép a Zenepalotában készült, ahol Lluìs Doménech i Montaner volt a főépítész és amint látszik, a kifejezetten ide tervezett, mintára készült csempéket már szándékosan törték össze, hogy hozzápasszítsák a domború falhoz.

De rá is lehet önteni a kéményre, mint a Casa Batlló tetején látható.

És még két kép a Güell Park-i mozaikokból, amit muszáj még megosztanom veletek. Azokat a kacskaringós kőpadokat díszítik, amin Woody Allen Vicky Cristina Barcelona  című filmjének szereplői üldögélnek.

Na, megyek ragasztgatni. Adéu. Passi-ho bé!