Gábor-Nagy Nóra zongoraművész csodálatos módon vezette be az 5 és 9 év közötti csemetéket a zene világába (tudatosan kerülöm a jelzőket, a délelőtt hallottak alapján is ilyeneket kéne sorolni: tágas, varázslatos, különleges, áradó...).
Saját szívdobbanásukat hallgatták s annak ritmusától jutottak a pianinohoz, melyen egy elefánt s egy fülemüle veszekedését és kibékülését játszhatták el.
Meglepő volt, hogy gyerkőceink, a formák bátor alakítói otthonosan mozognak a hangok között is.
Legközelebb festeni fognak a kis KKKK-sok.
A fotók és a leírás alapján igazi bensőséges műhelymunka lehetett ez a szeánsz is. Talán nem is sejtjük, mekkora jelentősége lehet az efféle eseményeknek egy gyerek későbbi sorsa szempontjából. Bár valószínűleg sejtjük.
VálaszTörlésNekem az anyaság legszebb része, hogy általa én is visszatérhettem a gyermekkori "összművészet" világába, hol festek, hol énekelek, hol bábozok, hol egy hangjáték szereplője vagyok, hát kinek van még ilyen érdekes élete?
VálaszTörlés