Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

...Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

...És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Juhász Gyula 1902

Egy újpesti tanítónő naplójából  2.rész

Kisiskolás korom emlékei között őrzöm azt a karácsonyvárást, amikor a jócselekedeteket gyűjtöttük. Egy nagy fából készült játékbölcső volt egy kis asztalon, mellette nagy halom selyempapírból kivágott tollpehely. Aki az advent időszakában bármi jót tett, betehetett a bölcsőbe egy pelyhet. Csurig telt, mire elérkezett az ünnep.
Ezt a szép hagyományt én is bevezettem. Tanítványaim a szeretet-szívecskéket közösen készített  szívformájú dobozban gyűjthették, ha jót cselekedtek.
Ajándékot is barkácsoltak szüleiknek és egymásnak is. Hogy ki kit lephetett meg, húzás döntötte el. Az ünnepi  előkészületek mindig bensőséges hangulatban teltek.
Műsorunkkal - melyben fellépett az egész osztály - rendszeresen felkerestünk egy idősek otthonát is, ahol  versekkel, dalokkal, kedves jelenetekkel szereztünk örömet vendéglátóinknak. A hópelyhek tánca soha nem maradhatott el.

Mire negyedikesek lettek, már ők rendezték az osztálykarácsonyt. Gyakran könnyekig meghatódtam. A szülők sokszor mesélték, hogy az ünnepést otthon is hasonlóan folytatták. A nevelés legnagyobb gyönyörűsége, amikor egy pedagógus érzi, hogy az elvetett ötletmagok termékeny talajban növekszenek tovább.

                                                       
Boldog Karácsonyt kíván mindenkinek:  

Ida tanító néni