50. Jubileum

Kicsit meglepődtem, hogy ez az ötvenedik bejegyzésem. Valahogy emlékezetessé kéne tenni.., először valami jó humoros dologra gondoltam, csak attól tartok kissé fanyarra sikerült volna mostani állapotomat tekintve.

Azután eszembe jutott az ígéretem, a street art, éppen most készítettem néhány új felvételt.
El is kezdtem a tájékozódást, de teljesen elmerültem, mint kiderült óriási anyag van az interneten. Volt már egy olyan ornamentika konferencia is -tanúja voltam-, amelyen a street art is szerepelt. Sőt a fiam -én nem!- mint utólag kiderült annak idején készített is. Félretettem.
Azután a másik ígéretem a műanyag volt, amely kiállítás létrejöttében aktívan résztvettem, a kutatásban, a rendezésben, a könyv írásában is. Sok vitát váltott ki annak idején, mindenesetre bebizonyosodott, hogy a kulturális antropológia alkalmas a modern tárgyi kultúra vizsgálatára is. Egy régi fotómon megtaláltam egy kölnisüveg felvételét.

Hogy hol a kölnisüveg? A test alsó részében. A felső rész levehető, alatta található az üveg nyílása. Ráadásul Ausztráliából került Magyarországra az 1930-as években, a meglepetés hogy Avon készítmény. A 20. század elején a műanyag design ugyanúgy magas szinten működött, mint más anyagfajtáknál, kár, de elfelejtődött. A funkció, a stílus, az anyagkezelés szempont volt, mint bármely más tárgynál.

Azután folytatni kéne a lábbeli sorozatot, hiszen ha elolvad a hó locs-pocs lesz és mit vegyünk fel? A cím a vízálló cipő lenne, de ilyen nincs, hacsak a gumi (műanyag) csizmákat nem vesszük elő. Már most elárulom, a sorban a bocskor előkelő helyet foglal majd el.

Főszerkesztőnk nemrégiben elküldte a mindenkori nézettségi listát, amin a Johannes Itten: A színek művészete című bejegyzés vezet (az élménybeszámolók következnek utána), amiből arra következtettem, hogy ha művészeti jellegűt írnék, az talán sikeres lehetne.

Így gondoltam aránylag friss olvasmányélményemre El Liszickijre. Nem elég, hogy a konstruktivizmusban milyen óriási szerepe volt, a képvers is hozzátartozott, de ami igazán meglepett az filozófiai munkássága. Ellentmondásnak tűnik, de óriási lelke volt, igazán elcsodálkoztam.
Azután itt vannak az elmaradásaim, a portálok következő része, amely a szecessziós, art deco stílusúakról szólna.

A képen -a felirat ne tévesszen meg senkit- a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum portálja látható. Az eozinmázas díszítések ritka szépsége jellemzi. Csodálatos gyűjteményeik is vannak, időközben Óbudára költöztek a Krúdy házba. Igazán jó helyre, de azt hiszem a látogatottságuk ott csökkeni fog.
Végül, a másik elmaradásom a fotótörténet befejező része lenne. Ez már kicsit bonyolultabb, mert az anyag romlásáról, lehetséges megóvásáról, tárolási körülményeiről esne szó.

A Múzeumi Állományvédelmi Bizottság kiadványai mindenki, ismétlem mindenki számára ismerteti a romlások módjait, a segítséget, aki ilyesmivel foglalkozik. Például a régi képeslapokon gyakori -mint a képen is- a nem körültekintő gyártás, tárolás során a felületen kiváló ezüst. Nekem ugyan nagyon izgalmas az így megjelenő kép, de többen vannak akiket ez bizonyára zavar, ráadásul előbb-utóbb nem lesz élvezhető a kép és tönkremegy.
Most azonban sűrgős elfoglaltságaim vannak, így egyik sem kerül sorra... Tessék mosolyogni és lehet szavazni is, melyik következzen!?