Megkérdeztem Géczi János barátunkat, szereti-e a betűt. Nagyon, volt a válasz. Ez kiállításának egyik irányító elve és ez a szeretet sokoldalú.
A megnyitó beszédben, amelyet Szombathy Bálint tartott, először János költői mivolta került sorra, majd az avantgard, dadaisták, olló, modern művészet, plakát.
Lényegében a kiállítás elemzésekor mindezek összefüggéseiről, összhangjáról szólt a háttérbe húzódó alkotó mellett.
A kollázs nagyon közel áll hozzám, bizonytalan is voltam kissé, vajon mennyire lehet telíteni egy szűkebb eszköztárral. A bevezetőben említett szeretet a nyomtatott, látható írás iránt feloldotta kétségeimet. Szó sincs arról, hogy a címsorok, esetenként képrészletek kevesek lennének.
Biztos vagyok benne hogy író- emberként az a metamorfózis lehetett a belső indíték, amikor János kéziratos munkáját kézhez kapja. A kinyomtatott, megjelent szöveg már önálló identitással bír. Ez jelenik meg képi formában.
A kép ezen túl már a saját eszközeivel működik tovább, vannak sorokkal teljesen telítettek, szakadozottak, kevés képi elemmel megmozgatottak, ám mindenkor a tipográfia változatossága, gazdagsága marad szem előtt. Vannak a címsoroktól fedetlenül hagyott felületek amelyek a kompozíció részeként telítődnek, párosan és hármas egységek összefüggéseiben is működnek.
A különböző betűtípusok, világos vagy sötét, vagy színes alapon, a tónusértékek mind eszközként támogatják a felfedezés lehetőségét, amenyiben az elolvasott szavak, címsorok nyelvi, jelentésbeli további tartalmakat tartogatnak a néző számára.
Örülök, hogy el tudtam menni, szívesen ajánlom a kiállítást mindenkinek.
A megnyitó beszédben, amelyet Szombathy Bálint tartott, először János költői mivolta került sorra, majd az avantgard, dadaisták, olló, modern művészet, plakát.
Lényegében a kiállítás elemzésekor mindezek összefüggéseiről, összhangjáról szólt a háttérbe húzódó alkotó mellett.A kollázs nagyon közel áll hozzám, bizonytalan is voltam kissé, vajon mennyire lehet telíteni egy szűkebb eszköztárral. A bevezetőben említett szeretet a nyomtatott, látható írás iránt feloldotta kétségeimet. Szó sincs arról, hogy a címsorok, esetenként képrészletek kevesek lennének.
Biztos vagyok benne hogy író- emberként az a metamorfózis lehetett a belső indíték, amikor János kéziratos munkáját kézhez kapja. A kinyomtatott, megjelent szöveg már önálló identitással bír. Ez jelenik meg képi formában.
A kép ezen túl már a saját eszközeivel működik tovább, vannak sorokkal teljesen telítettek, szakadozottak, kevés képi elemmel megmozgatottak, ám mindenkor a tipográfia változatossága, gazdagsága marad szem előtt. Vannak a címsoroktól fedetlenül hagyott felületek amelyek a kompozíció részeként telítődnek, párosan és hármas egységek összefüggéseiben is működnek.
A különböző betűtípusok, világos vagy sötét, vagy színes alapon, a tónusértékek mind eszközként támogatják a felfedezés lehetőségét, amenyiben az elolvasott szavak, címsorok nyelvi, jelentésbeli további tartalmakat tartogatnak a néző számára.
Örülök, hogy el tudtam menni, szívesen ajánlom a kiállítást mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése