Sting a városunkban
Muzsikus és zenéje elszakíthatatlan egység, mégis vannak olyanok, akiknek személyisége jobban tetszik nekem a lemezeinél.
A nyolcvanas években volt egy nyaram, aminek hátterében a Syncronicity szólt, de nem voltam Police rajongó. Stinget viszont, mint folyamatosan fejlődő, gondolkodó embert kezdettől fogva kedvelem.
Legutóbbi, középkori dalokból összeállított albumát hallva logikusnak tűnt, hogy mostantól hosszú szakállal pengeti majd gitárját a kandalló előtt és meséket olvas az unokáknak.
Mekkorát tévedtem!
Tegnap este pontban nyolc órakor egy energikus, sugárzó Sting köszöntötte vidáman a német közönséget.
5 tagú együttesében csupa fiatal; dobos, két gitáros egy énekes lány meg egy elektromos hegedűs fiú, akinek brilliáns játéka az ifjú Deseő Csabára emlékeztetett minket.
Ikonná nőtt sztároknak nem kell sokat tenni, hogy a közönség azonnal a tenyerükből egyen, Sting azonban nem érte be ennyivel. Választékos német szókinccsel szellemes kis történeteket mesélt (papír nélkül!) a számok születéséről, amit a publikum mély csendben hallgatott, majd tomboló tapssal díjazott.
Líbe iszt unberehenbar. Ik líííbe dász vort unberehenbaaaaar!
(A szerelem kiszámíthatatlan. Imádom ezt a szót : kiszámíthatatlan)
Tegnapig giccsesnek találtam a Desert Rose-t, élőben fantasztikus volt, a stalkerek himusza, az Every Breath You Take pedig még mindig páratlan. Ezt már a ráadásban játszották tíz után s végül Sting, egyedül a színpadon: Message In A Bottle.
Sajnos egyre ritkább, hogy ifjúkorunk legendás muzsikusai útrakelnek, s ha igen, Hamburgnál, Berlinnél nem mennek tovább.
A jegyek ára is aranyozott már ebben a kategóriában, de a tegnapi koncert minden pénz megért.
Fotók: TomiZsuzsi
Muzsikus és zenéje elszakíthatatlan egység, mégis vannak olyanok, akiknek személyisége jobban tetszik nekem a lemezeinél.
A nyolcvanas években volt egy nyaram, aminek hátterében a Syncronicity szólt, de nem voltam Police rajongó. Stinget viszont, mint folyamatosan fejlődő, gondolkodó embert kezdettől fogva kedvelem.
Legutóbbi, középkori dalokból összeállított albumát hallva logikusnak tűnt, hogy mostantól hosszú szakállal pengeti majd gitárját a kandalló előtt és meséket olvas az unokáknak.
Mekkorát tévedtem!
Tegnap este pontban nyolc órakor egy energikus, sugárzó Sting köszöntötte vidáman a német közönséget.
Ikonná nőtt sztároknak nem kell sokat tenni, hogy a közönség azonnal a tenyerükből egyen, Sting azonban nem érte be ennyivel. Választékos német szókinccsel szellemes kis történeteket mesélt (papír nélkül!) a számok születéséről, amit a publikum mély csendben hallgatott, majd tomboló tapssal díjazott.
Líbe iszt unberehenbar. Ik líííbe dász vort unberehenbaaaaar!
(A szerelem kiszámíthatatlan. Imádom ezt a szót : kiszámíthatatlan)
Tegnapig giccsesnek találtam a Desert Rose-t, élőben fantasztikus volt, a stalkerek himusza, az Every Breath You Take pedig még mindig páratlan. Ezt már a ráadásban játszották tíz után s végül Sting, egyedül a színpadon: Message In A Bottle.
Sajnos egyre ritkább, hogy ifjúkorunk legendás muzsikusai útrakelnek, s ha igen, Hamburgnál, Berlinnél nem mennek tovább.
A jegyek ára is aranyozott már ebben a kategóriában, de a tegnapi koncert minden pénz megért.
Fotók: TomiZsuzsi
Wow, nem is mondtátok hogy mentek! Én is meghallgatnám egszer élőben!
VálaszTörlésAhogy öregszünk, egyre nehezebb megőrizni az arcunkat, a vállalható személyiséget. Különösen nehéz ez egy sztárnál. Neki sikerült!
VálaszTörlésA 80-as években nálunk is ott muzsikált valahol a háttérben Phil Collins és a Dire Straits mellett, Santana és Chris Rea társaságában! :)