Kalligram Kiadó 2010
Attól kezdve, hogy a festészet kilépett a templomi dekoráció - gazdagok portréja - csendélet háromszögéből, a művészek nemcsak hogy elkezdtek körülnézni a világban és felfedezni a természetet, hanem a bátrabbak tájképnek „álcázott“ műveikbe belevetítették már saját lelkivilágukat is, aminek egész addig semmi keresnivalója nem volt a vásznon.
Ó de szép! - kiálltott fel Goethe, mikor bekukkantott Caspar David Friedrich műtermébe.
Csináljunk egy felhőlexikont! Csak mi ketten! -mondta, s nem értette, hogy Friedrich tovább tart már annál, hogy a táj puszta látványának leképezésével töltse az idejét.
Be kell vallanom, e könyv elolvasásáig magam is abban a hitben éltem, hogy Caspar David Friedrich tájképfestő. Ha nem is az átlagos fajtából. Különleges atmoszférát árasztó, szemnek nagyon szép misztikus képeit nemhiába szeretik sokan nézegetni, prímán mutat bélyegen is, ahogy a Német Posta legújabb különkiadása bizonyítja, mely A Vándor a ködtenger felett című képét választotta motívumnak Német festészet című sorozatában.
Sajnos egy dolgot nem szabad elhallgatnom. A könyvben borzasztóak a reprodukciók.
Aprók, sötétek és némelyik csupa pixel, ami származásukra nézve rosszindulatú következtetéseket ébreszt. Mivel a szerző kitér sok részletre, amiket jó lenne látni, ezért pár napig a neten nézelődtem, aztán megvettem a Taschen Kiadó Friedrich albumát és abban már jól láttam, mit is néz a vándor és hol az elsüllyedt hajó a Jeges Tenger című képen, de ez csak épülésemre szolgált, mert friss szemmel tudtam elmélyülni a nagy német romantikus életművében.
Még egy apró megjegyzés: Már tavaly nyáron kerestem ezt a könyvet, miután az És-ben recenziót olvastam róla. Hasztalan. Karácsony előtt az Írók boltjában mintha ki lett volna készítve nekem. Mint ott eddig minden, amit valaha kerestem. Ez itt a reklám helye.
Ajánlom figyelmedbe ezek után Somhegyi Zoltán "A kifürkészhetetlen Túlnan" - A tájkép a német romantikában című doktori disszertációját. Legalább annyira új szempontok szerint vizsgálja a témát, mint Földényi F. László, (Budapest 2011. Kijárat Kiadó). Van még egy könyve, de az már nem olyan egyértelműen jó mint az előző, de azt is ide írom: Somhegyi Zoltán : A tájkép útjai - Vándorlások egy műfaj körül.
VálaszTörlésA könyvfutár az imént csöngetett be a könyvvel;
VálaszTörlésmiután újra
elolvastam kedvcsináló írásodat, elhatároztam, hogy nem
halogatom tovább a dolgot, és tovább hizlalom a kis Földényi-gyűjteményemet.
Ami az illusztrációkat illeti, hát az nem erőssége a Kalligram-sorozatnak, kárpótlásul ott a Helikonnál megjelent csinos kiállítású Friedrich-kötete.
A LÁTÁS -hoz; én egyetlen embernek, Csáji Attilának köszönhetem,
hogy egyáltalán felébredt bennem az érdeklődés a művészetek iránt – egy éven át tartott nekünk órákat a gimnáziumban festészetről, építészetről, rádöbbentett minket, hogy ezek a dolgok akár izgalmasak is lehetnek, nem feltétlenül muszáj unalmas tananyagnak, vagy puszta dekorációnak tekinteni a műveket – passzív elszenvedők helyett megpróbálhatunk akár aktív értelmezők, sőt újraértelmezők is lenni.
Csáji egyébként egy akkoriban divatosnak számító lézer-projekten dolgozott együtt egy Kroó Norbert nevű fizikussal, akinek a
neje a mi sulinkban tanított – az Ő révén szerezhette ezt a mellékállást, írásból
meg „művészkedésből” már akkor sem volt
könnyű megélni, bár azóta állítólag sokat romlott a helyzet.
(Rákerestem, és látom, hogy mára már „fényművésszé” avanzsált.)
Nagyszerű, mégiscsak érdemes írni ezt a blogot! Remélem nem fogsz csalódni.
TörlésSzerencséd volt, nem mindenki akad Csáji formátumú emberekbe. Az ilyen találkozások sok ember életében maradandó nyomokat képesek hagyni. Örülök, hogy a tiedet is meghatározta. Remek dolog ez. "Ez a mi munkánk és nem is kevés".