Szórd szét kincseid, a gazdagság legyél te magad Weöres Sándor

2012. március 8., csütörtök

Nézni és látni

Földényi F. László: Képek előtt állni
Kalligram Kiadó 2010
Fura dolog a képzőművészeti alkotások értelmezése. Hányszor elmegyünk egy kép mellett, vetünk rá futó pillantást,  tudjuk hogy mi az, ismerjük, mégis csak egy bizonyos pillanatban, csillagállásban, évszakban, lelkiállapotban vagy épp egy hozzáértő magyarázat következtében kezdjük el valóban LÁTNI.

Földényi F. László e remek tanulmánya az emberi látás általános története, ami hasonló metamorfózison ment keresztül, mint amin a megtermékenyített petesejt, amelyből hosszú viszontagságok után gondolkodó ember lesz.
Attól kezdve, hogy a festészet kilépett a templomi dekoráció - gazdagok portréja - csendélet háromszögéből, a művészek nemcsak hogy elkezdtek körülnézni a világban és felfedezni a természetet, hanem a bátrabbak tájképnek „álcázott“ műveikbe belevetítették már saját lelkivilágukat is, aminek egész addig semmi keresnivalója nem volt a vásznon.
Ó de szép! - kiálltott fel Goethe, mikor bekukkantott Caspar David Friedrich műtermébe.
Csináljunk egy felhőlexikont! Csak mi ketten! -mondta, s nem értette, hogy Friedrich tovább tart már annál, hogy a táj puszta látványának leképezésével töltse az idejét.
Be kell vallanom, e könyv elolvasásáig magam is abban a hitben éltem, hogy Caspar David Friedrich tájképfestő. Ha nem is az átlagos fajtából. Különleges atmoszférát árasztó, szemnek nagyon szép misztikus képeit nemhiába szeretik sokan nézegetni, prímán mutat bélyegen is, ahogy a Német Posta legújabb különkiadása bizonyítja, mely A Vándor a ködtenger felett című képét választotta motívumnak Német festészet című sorozatában.



 Ez az a kép, melyre újra és újra visszatérve Földényi F. László is beavat minket a látás tudományába.


Sajnos egy dolgot nem szabad elhallgatnom. A könyvben borzasztóak a reprodukciók.
Aprók, sötétek és némelyik csupa pixel, ami származásukra nézve rosszindulatú következtetéseket ébreszt. Mivel a szerző kitér sok részletre, amiket jó lenne látni, ezért pár napig a neten nézelődtem, aztán megvettem a Taschen Kiadó Friedrich albumát és abban már jól láttam, mit is néz a vándor és hol az elsüllyedt hajó a Jeges Tenger című képen, de ez csak épülésemre szolgált, mert friss szemmel tudtam elmélyülni a nagy német romantikus életművében.

 Igazi szellemi kaland a Képek előtt állni.  Ajánlom mindenkinek, aki eddig múzeumi prospektus és vezetés nélkül nem merészkedett múzeumba, de azoknak is, akiknek ez nem okoz akkora gondot, mégis tágítani akarják a horizontjukat.

Még egy apró megjegyzés: Már tavaly nyáron kerestem ezt a könyvet, miután az És-ben recenziót olvastam róla. Hasztalan. Karácsony előtt az Írók boltjában mintha ki lett volna készítve nekem. Mint ott eddig minden, amit valaha kerestem. Ez itt a reklám helye.

3 megjegyzés:

  1. Ajánlom figyelmedbe ezek után Somhegyi Zoltán "A kifürkészhetetlen Túlnan" - A tájkép a német romantikában című doktori disszertációját. Legalább annyira új szempontok szerint vizsgálja a témát, mint Földényi F. László, (Budapest 2011. Kijárat Kiadó). Van még egy könyve, de az már nem olyan egyértelműen jó mint az előző, de azt is ide írom: Somhegyi Zoltán : A tájkép útjai - Vándorlások egy műfaj körül.

    VálaszTörlés
  2. A könyvfutár az imént csöngetett be a könyvvel;
    miután újra
    elolvastam kedvcsináló írásodat, elhatároztam, hogy nem
    halogatom tovább a dolgot, és tovább hizlalom a kis Földényi-gyűjteményemet.
    Ami az illusztrációkat illeti, hát az nem erőssége a Kalligram-sorozatnak, kárpótlásul ott a Helikonnál megjelent csinos kiállítású Friedrich-kötete.
    A LÁTÁS -hoz; én egyetlen embernek, Csáji Attilának köszönhetem,
    hogy egyáltalán felébredt bennem az érdeklődés a művészetek iránt – egy éven át tartott nekünk órákat a gimnáziumban festészetről, építészetről, rádöbbentett minket, hogy ezek a dolgok akár izgalmasak is lehetnek, nem feltétlenül muszáj unalmas tananyagnak, vagy puszta dekorációnak tekinteni a műveket – passzív elszenvedők helyett megpróbálhatunk akár aktív értelmezők, sőt újraértelmezők is lenni.
    Csáji egyébként egy akkoriban divatosnak számító lézer-projekten dolgozott együtt egy Kroó Norbert nevű fizikussal, akinek a
    neje a mi sulinkban tanított – az Ő révén szerezhette ezt a mellékállást, írásból
    meg „művészkedésből” már akkor sem volt
    könnyű megélni, bár azóta állítólag sokat romlott a helyzet.
    (Rákerestem, és látom, hogy mára már „fényművésszé” avanzsált.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyszerű, mégiscsak érdemes írni ezt a blogot! Remélem nem fogsz csalódni.
      Szerencséd volt, nem mindenki akad Csáji formátumú emberekbe. Az ilyen találkozások sok ember életében maradandó nyomokat képesek hagyni. Örülök, hogy a tiedet is meghatározta. Remek dolog ez. "Ez a mi munkánk és nem is kevés".

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...