2013. december 7-én volt Szántó Piroska születésének 100. évfordulója, ennek alkalmából a Holmi decemberi száma közölt néhány levelet a művésznő hagyatékából. A folyóirat számos szállal kötődik a Vas István - Szántó Piroska házaspárhoz, a Holmi indulásakor mindketten publikáltak a lapban és haláluk után is jelentek meg velük kapcsolatos írások. A folyóirat oszlopos tagjai közül sokan voltak a baráti körhöz tartozók, többek közt Várady Szabolcs is, aki néhány érdekes levelet tesz most közzé.
Tavaly a 100. évforduló alkalmából a Szombathelyi Képtár rendezett emlékkiállítást, mivel a művésznő hagyatéka oda került, míg Vas könyvtára a pécsi egyetemi könyvtárba, levelezése az Országos Széchényi Könyvtárba. A szombathelyi kiállítás 2014. február 24-ig látogatható. Szántó Piroska képek a házaspár utolsó lakásában, a Várkert rakpart 17-ben is vannak kiállítva. Pár éve egy múzeumi éjszakán jártam a múzeumlakásban, eleinte megszeppenve sétálgattam egyik helyiségből a másikba, miközben az életük utolsó időszakában őket segítő hölgy kalauzolt, majd tanácsára bemerészkedtem a WC-be is. Irodalmi mellékhelyiség az a javából, nem csak a nevüket pingálták fel a falra a vendégek, mint Babits esztergomi teraszán, hanem egy valóságos WC-antológiát szerkesztettek oda!
Én sokkal jobban szeretem az író Szántó Piroskát, mint a festőt, ajánlom mindenkinek önéletrajzi jellegű könyveit (Bálám szamara, Bálám szamara és a többiek, Forradalmi szvit), továbbá az Akt című gyűjteményt, melynek utolsó novellájában az "Akt"-ban követhetjük, ahogy képzőművész szemmel figyeli haldokló férje testét, gyönyörű ívet húzva az évtizedekkel korábbi borotválkozó-tükörtől a kórházi halottas ágyig. A Holmi levelei között van búcsúlevél is, amit a művésznő a János kórházból írt nővérnek és férjének, szépen tükröződik benne hogy miként viszonyult az élethez és szeretteihez. Praktikus asszony lévén, még esetleges utódját is megnevezte, aki majd szerető felesége lehet Vas Istvánnak. A levél mégsem lett élesítve, hiszen Szántó Piroska hét évvel túlélte férjét.
Minden olvasónak a maga szíve felé hajlik a szeme, ezért a Holmiban megjelent levelek közül hadd emeljem ki a nekem nagyon kedves Vas István egyik levelét 1966 januárjából: „elmentem a Gellértbe reggelizni. Igen ám, de nincs kávé, mert rossz a készülék. Erre elvillamosoztam a Belvárosi Kávéházba. Ott sincs kávé: elromlott a készülék. Erre elmentem az Astoriába, ott volt kávé. Csoda, hogy meg nem fájdult a fejem, különösen a tegnapi után. De uszodába már nem mentem, különös tekintettel arra, hogy 3-ra az Írószövetségbe kell mennem. Hát így múlnak a napjaim. Itt most sűrűn esik a hó, de azért kutya hideg van. Egy hét múlva talán már hozzád érhetek? Csókolom azt a gyönyörű testedet csupa hálával, Pista”
Vas igazi hedonista volt, ha nem volt pénze inkább nem evett, miközben mellette Radnóti olcsó minyonokkal csapta el éhségét, 1956 legforróbb napján pedig képes volt egy gyöngytyúk pecsenyét előnyben részesíteni a forradalommal szemben, így úszta meg a későbbi megtorlásokat, ami bizonyára nem hiányzott neki az ötvenes évekbeli meghurcolása után. Vas István születésének 100. évfordulója 2010-ben volt.
Bölcs asszony volt Szántó Piroska, a könyveit én is régóta ismerem és szeretem! A képeit kevésbé, egy zalaegerszegi kiállításra emlékszem, talán a 90-es évek elejéről. Köszönöm a tippet, Szombathelyre talán eljutok február közepéig.
VálaszTörlés