Centenáriumi számvetés

Ez a 103. bejegyzésem. Úgy gondoltam, talán nem lesz tanulság nélkül, ha utánanézek mit is írtam össze 2010 augusztusa óta és milyen volt a nézettségük. Előre bocsájtom magam is meglepődtem, ezért választottam a nyilvánosságot az elemzéshez. Nehéz összefoglalni miről is szóltak, van közöttük tárgyi kultúráról szóló bőségesen, ezek közül is kiemelkednek a bőrrel kapcsolatosak. Másik nagy csoport a művészettel, kiállítással, művészekről készültek. A várossal kapcsolatosak a 'Portálok' sorozat, de a 'Napló' is idetartozik. Különös az 'Egy kis fotótörténet' hat része, hiszen ugyan érdekelt a fotózás mindig, de itt kezdődött a rendszeres gondolkodás a történetéről. Sorolhatnék még úgymond szubjektív témákat, amelyek valamely apropóból születtek, de bevezetőnek gondolom elég lesz.
 Nézzük mi volt a legnézettebb, ez aztán a meglepetés, Johannes Itten színtanáról írtam az első bejegyzést, mai napig ez vezet az általam írt szösszenetek közül a nézettségben 2100 megtekintéssel.

Kipótolva a kevés fotót, íme még egy a könyvéből. Mennyire más ugyanannak a kéknek a hatása egy másik szín környezetében. Akkor nem is szóltam a színek lelkiségéről, álljon most itt egy kis idézet ugyanonnan: "Szellemünket a kék a hit hullámain a szellem végtelenségének távolaiba vonja. Nálunk a hit szimbóluma a kék, a kínaiaknál a halhatatlanság szimbóluma volt. Ha a kék megtörik, babonába, félelembe, elveszettségbe és gyászba süllyed, de mindig az érzékfölötti, lelki, transzcendens dolgok birodalmába vezet."
Elindult azóta 'A színek világa' című sorozat, főleg az anyagi, technikatörténeti valóságokat boncolgatva. Sorozat a lábbelikről, a portálokról és a fotótörténetről szóló is, mindhárom kedveltségnek örvend, magas nézőszámmal.

Utóbbihoz tartozik ez a kép, amely tematikailag nem illett az eddigiekhez, pedig a fotográfus turista manapság is egy külön típus. Az ős felszerelése azonban egész más fajsúllyal rendelkezett.

Több bejegyzésből áll a 'Napló', mások is szívesen osztják meg élményeiket, főleg utazások szerepelnek benne. Részemről az épített környezet van az első helyen, a Prága képek közül közlök egy még nem látottat, az ellenpont kedvéért.
Jó helyen áll nézettség szempontjából Óbuda és Budafok is. Ámde a listát vezeti  (az összes között második 1060 számmal) Kalaznó, ahol csodálatos két napot töltöttünk lányommal.
Az utazás a bőrmunkával, a tárgyi kultúrával összefügg egy szűcsmesternél töltött néhány nap kapcsán Gyimesben, ez a harmadik 913 nézettségi számmal.

Megvolt az első három helyezett, akkor a kedvtelés is előkerülhet. A számolócédulákról, csomagolástörténeti kiállításról készült képek közé ez a kettő nem fért el, reklámcédulák avagy (üveg)címkék. Mindkét helység ma már külföldön van, Sóskútfalu Burgenlandban, Buziásfürdő pedig a Bánságban, Temes megyében. A fürdőkultúra, gyógyvizek lányom kedvenc témái, lehet, egyszer rá tudom venni egy bejegyzésre...

A művészetek körébe tartozik a mail art is, az erről szóló híradások, kiállítások is érdeklődést váltottak ki. Szívesen készítenék egy lapot ebbe a levélládába, messzemenően méltányolom azt a figyelmet, amelyet tulajdonosától kapott Veszprémben.

Művészekről, kiállításokról és a megnyitókról szóló témák is előkelő helyen vannak a nézettség szempontjából, vezet Bálint Endre, követi El Liszickij, de mondhatnám a (művész)könyvekről, a Japán tárgyi kultúráról írtakat és nem is említettem részletesen az iparművészettel, designnel kapcsolatos cikkeket.

Végül sajnálatomra a legutolsó, ünnepek előtti kedvcsináló 'Táblák' (valószínű sorozat lesz) képekhez utólag találtam meg egy felejthetetlent. A román feliratot az internet 'meggyötört polgárok'-nak fordította, a hírek szerint az autósok valóban lassítanak és sokkal kevesebb baleset történik azóta.

Lehet, hogy furcsán hangzik, de nem tudtam komoly tanulságokat levonni a számvetés során, talán másokra, a kedves olvasóra bízom.