Antwerpen a mi szemünkben nem az a kifejezett turistacélpont, a látogatók talán csak néhány órára ugranak oda a népszerűbb Amszterdamból vagy a közeli Brüsszelből. Utóbbiból Antwerpen vonattal mindössze 50 perc és máris begördülhetünk a központi vasútállomásra, amit vasúti katedrálisnak is neveznek a helyiek, az épület lényegét kifejezve ezzel.
Louis Delacenserie flamand építész tervezte, márvány belső tereit döbbenetes elegancia jellemzi. Általában ott szerepel a világ legszebb vasútállomásinak listáján, a filmkészítők is előszeretettel használják helyszínként.
Az állomáshoz közel fekszik a zsidó negyed, ami egyben a gyémántcsiszoló, ékszerkészítő ipar központja, ahol az üzleti élettel együtt járó intézmények egész sora áll: boltok, műhelyek, raktárak, pénzintézetek. És persze zsinagógák.
Az állomáshoz közel fekszik a helyi Chinatown is, így kínai, indiai, örmény, afrikai lakosokkal színesedik tovább az európai kereskedőváros. Egy a Susannicon bolygóról odatévedt idegent persze a művészeti látnivalók vonzzák, leginkább a város híres szülötte Anthony van Dyck, egykori lakói idősebb Pieter Bruegel és Peter Paul Rubens emléke.
Rubens gyerekkorában Antwerpenben élt, majd sokéves vándorlás után 1608-ban tért vissza a városba, ahol 1609-ben udvari festővé nevezték ki. Feleségül vette Isabella Brantot, házasságukból három gyermek született: Clara Serena, Albert és Nikolas. Isabella 1626-ban meghalt. 1630-ban az 53 éves művész feleségül vette Brant unokahúgát, a 16 éves Hélène Fourment-t. Ebből a házasságból öt gyermek született: Clara Johanna, Frans, Isabel Helène, Pieter Pauwel és Konstanza Albertina, utóbbi nyolc hónappal apja halála után jött világra. Második feleségét sok képen megörökítette, ezek a festmények különleges helyet foglalnak el életművében. A festő 1640-ben meghalt, és látványos búcsúztatás keretében a Szent Jakab-templom főoltára alatti kriptában helyezték örök nyugalomra. A város már életében is elismerte festői munkásságát, de diplomáciai képességeit is kamatoztatták, évekig volt "külszolgálaton" Spanyolországban.
A festő egykori lakóházában (vagy talán a palota jobb kifejezés rá), állandó múzeumot alakítottak ki. A Rubens-ház egyik része az egykori lakás, gazdagon berendezve használati tárgyakkal, bútorokkal és műalkotásokkal, a ház másik szárnya az egykori műtermet foglalja magában, ahol Rubens és tanítványai dolgoztak.
Rubens jelentős portréfestő is volt, még ha ezt csak afféle melléküzemágban űzte. Ehhez kapcsolódik a jelenleg látható nagyon izgalmas időszaki kiállítás melynek címe: Rubens privé (angolul Rubens in private).
Olyan portrékat láthatunk a feleségeiről és a gyerekeiről, amelyeket ő maga, illetve tanítványai (pl. van Dyck) készítettek. Ez az első alkalom, hogy ezek a képek így együtt vannak, illetve a többségük most tért vissza először a házba, a műhelybe, ahol valószínűleg készültek. A kiállítás előterében családfa segíti a tájékozódást arról, hogy ki kicsoda volt. Az alábbi linken is meg lehet nézni a fontosabb képeket, de amikor a tökéletesen bevilágított kiállítótérben a vászonról visszanéz az emberre a fiatalon elhunyt Clara Serena,
vagy apja döbbenetesen érzékeny arca tükröződik vissza egy önarcképről,
hát akkor egyértelmű hogy érdemes volt ellátogatni Belgium északi szegletébe.
A kiállítás június 28-ig tart nyitva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése