Tiszta metafizika!

A nagy metafizikus 1917

Giorgio de Chirico / Magie der Moderne  Staatsgalerie, Stuttgart







Közvéleménykutatásaim szerint nagyjából a következő fázisokban leszünk a szürrealizmus rabjai: először elájulunk Dalin, aztán magunkhoz öleljük Magritte-ot és rácsodálkozunk Max Ernst sokoldalúságára, majd gyökeret ver a lábunk, mikor meglátjuk az első de Chirico képet.

Most huszonöt Ferrarában készült olajképet nézegethetünk a legjobbakból egy szenzációs, jól megvilágított, tematikailag rendkívül innovatívan felépített kiállítás keretében a stuttgarti Staatsgalerie-ben.

Hektor és Andromache 1917

De Chirico olasz szülők gyermekeként 1888-ban született a görögországi Volosban. 1906-ban, apja halála után édesanyjával és fiútestvérével Münchenbe költöztek, ahol Giorgio beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára és elmerült a német kultúrában. Különösen Nietzsche, Schopenhauer és a szimbolista svájci festő, Arnold Böcklin volt nagy hatással rá. Az egyetemet félbehagyva követte fivérét Párizsba, majd rövid római tartózkodás után katonaként 1915 és 1918 között a reneszánsz fellegvárában, Ferrarában állomásozott. Itt alkotta meg festői életműve gerincét. Metafizikus művészetnek nevezte el ezt a mágikus képi nyelvet, mely szinte azonnal számos követőre talált Europában.
A kiállítás párbeszédbe állítja a legjobb de Chirico képeket többek között az olasz futurista, Carlo Carrà munkáival, aki a háború után közös szanatóriumi szobájukban eltöltött eszmecserék következtében az utolsó pillanatban vette be a kanyart, mielőtt végképp de Chirico epigonná vált volna.

A Fondazione Ferrara Arteval karöltve szervezett kiállítás kíméletlen precizitással rakja egymás mellé más, - nem kevésbé híres - művészek formailag, tematikailag hasonló alkotásait a nagymester képeivel.

Magritte:Emberi állapot 1933

Irtózatos zavarba jövünk, ha újralátjuk Magritte eddig más szellemi környezetben megismert Emberi állapot című festményét röviddel azután, hogy elhaladtunk a Metafizikus szobabelső nagy gyárral című de Chirico-kép mellett. És ez csak a kezdet. Egy tárlóban megnézegethetjük Kurt Schwitters Merzbaujának felvételeit.  Aztán felnézünk a falra és rádöbbenünk, hogy ez mintha  A nagy metafizikus három dimenziós modellje lenne... Schwitters II.világháborúban elpusztult gigantikus építményének minden eleme olyan, mintha de Chirico ott helyben festette volna meg utána képeit. Ki volt előbb? Ki utazott az időben? Ki inspirált kit?

Egyfolytában Picasso suttog a fülembe:
a jó művész nem másol, hanem lop...
És tudtátok, hogy Man Ray metronómjából Dali is megcsinálta a maga változatát? Mi? Azt mondjátok, hogy nektek is van otthon egy sajátotok?

A Metafizikus szobabelső egyébként az egyetlen a kiállításon, amely a Staatsgalerie ill. Baden-Württemberg tulajdonát képezi. A tartomány a lottópénzekből befolyt jövedelem egy részét rendszeresen képzőművészeti alkotások vásárlására költi. Inséges időkben  ezért a múzeumban a játékszenvedély rabjainak jóvoltából órákon át gyönyörködhetünk a művészettörténet különböző ciklusaiban teremtett műalkotásokban. Nekik köszönhető, hogy állandó néznivaló Max Ernst Szent Cecília című munkája is, mely a most felvonultatott, Giorgio de Chirico hatása alatt készült vázlatok kíséretében újabb leckét ad az inspiráció témakörében.

Metafizikus szobabelső nagy gyárral 1916

 Talán meglepő, de az olasz festő mágikus, álomszerű képei a maga idejében csak a kollegákra voltak nagy hatással, a kritika kíméletlenül elbánt velük, ezért a művész 1909-ben csalódottan hátatfordított a maga alapította  stílusnak és barokkos, patetikus, - hogy ne mondjam, - giccsbe hajló képeket kezdett festeni.
Ezek szerencsére nem láthatók már a stuttgarti tárlaton. Amik viszont igen, azok annyira jók, hogy a végén tettünk egy újabb kört. Aki erre jár: július 3-ig van nyitva.