Szórd szét kincseid, a gazdagság legyél te magad Weöres Sándor

2016. május 13., péntek

Kuttrolf, azaz kotyogós üveg

Nem azér' mondom, mint ha ma nem lenne az italozásnak kultúrája... Az azonban biztos, hogy eleink megadták a módját.

Ez egy kotyogós üveg (hivatalosan kuttrolf),  a test attól olyan szokatlan, hogy készítésekor -amikor már a szögletes formát megkapta a fúváskor- visszaszívták a levegőt, így az oldalak behajoltak és egy részen összetapadtak, így a négy sarkánál és középen egy-egy cső alakult ki, Jelzem sokkal jobban kézre esik megfogni a maiakhoz képest. A nevét onnan kapta, hogy amikor öntenénk belőle az ital a szélső csöveken folyik ki, míg a levegő a középsőn bugyborékol a helyére, glu-glu-glu, és amikor letesszük az üveget, a visszafolyó ital ugyanezt a játékot űzi. Dániában pl. kluk-kluk az üvegféle neve.
"...olyan hosszú szájú üvegekben, melyeket kortyogós üvegeknek híttak, és Porumbákon, Fogarasföldin csináltak, a meggyes bor rendre teli töltve úgy állott az jeges cseberben, mindenkinek asztalhoz egyet-egyet beadtanak, azután még többet, azt olyan jóízűn kortyogdólag itták."

Többféle formája van, a testben illetve a nyakában csövesre formált, utóbbi esetben még meg is csavarintották. Története végigvonul a 3. századi római -a képen bal oldalt- kortól a középkoron -jobb oldalt- keresztül mind a mai napig. Az idézet (1736) valószínű ez utóbbira vonatkozhat. A benne lévő folyadék sokféle lehetett, de mindig megbecsült ritkaságnak számított. A legfurcsább, hogy a középkorban vizeletvizsgálathoz, szentelt olaj tárolására (is) használták, mert nagyon jól lehetett a kiönteni szánt mennyiséget szabályozni, az öblös kiöntő ebbe besegített.

Azért leggyakrabban mégis valamely ritkább alkoholféle, bor, likőrféle tárolására szolgált. A viktoriánus korból -bal oldalt- előkelő környezetből, fémmel foglalt nyakkal őrződött meg egy, de a magyar népi kultúrából is ismert jó néhány példány (pl. az első képen lévő, amely saját tulajdonom), közöttük festett, csiszolt, aranyozott díszítésű is. A kép jobb oldalán pedig egy mai darab az 1960-as évekből, a skandináv államok mind a mai napig készítik, használják.

Miért is hoztam szóba ezt az üveget? Nem, nem azért mert rászoktam az italra és meg akarom adni a módját! Hanem ez, ez a darab is az enyém, méghozzá a készítésében is részt vettem. Főiskolás koromban a művészettörténeti dolgozatom erről szólt és mindenki mindenféle badarságot mondott a lehetséges készítési módokról. A 'Kisképzőben' évente egyszer felfűtötték az üvegszakon a kemencét és a Parádról érkezett csodálatos mesterségbeli tudású bácsik elkészítették a hallgatók vizsgamunkáit. Ide sikerült bejutnom és ezt elkészíteni közösen.
Most már csak egy kérdés maradt hátra: mihez, vagyis mi után itták a kotyogós üvegből az italt. "Régi magyar étkek ezek valának: tormával disznóláb, káposzta tehénhússal, lúdhússal, szalonnával, vagy télben új disznóhússal... tehénhús rizskásával; lúd töröttlével, tyúk sülve fokhagymával, ecettel;.. berbécshús spékkel vagy tárkonnyal vagy ecettel, vereshagymával,.. nyúlhúst fekete lével, csukát tormával vagy szürke lével etc."  Egészségünkre!

Az idézetek Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae, azaz Erdélynek változása, (1736). Helikon, 1972. c. munkájából valók.
Megjegyzés: ez az 500. bejegyzés.


3 megjegyzés:

  1. Tudtátok, hogy ez az 500. bejegyzés a blogban!? Gratulálok a szenzációs projekthez! Ervin

    VálaszTörlés
  2. Én is gratulálok! És az üveges poszt is érdekes, most már más szemmel nézem az ilyesmit.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon klassz néha elmerülni ezekben az igazi mesterségekben. Köszönjük!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...