Valamikor nagyon nagyon régen, egy távoli naprendszerben két kíváncsi zöldfülű heteken át tanakodott.- Te tudod ki az a Saját levében?- Nem, de olvasom a blogját.- Én már ettem is a sütijeiből az Arnolfini Fesztiválon.- És ő nem volt ott?- Háát, nem tudom...- Hogyhogy?- Ervin beszélt a sütikről és amikor rákérdeztem, hogy ki ez a Saját levében, csak titokzatosan mosolygott és mindössze annyit mondott: nem árulhatom el.
................................................................
- Lehet, hogy férfi? Vannak férfiak, akik remekül főznek...
- De sütnek is?
...............................................................
- Te, figyelj, az ott a képen egy női bicikli....
- A bicikli nem sokat jelent, útitárssal is mehetett!
- Hát igen, ez igaz, bár akkor két bicaj lenne...Egyébként én is próbáltam már tapintatosan kiszedni Ervinből, de elsiklott a kérdés mellett/felett.- A tavalyi Arnolfini Fesztiválon Saját Levébennek volt egy pultja, de műsorkezdés előtt már berendezte, mi meg később értünk oda, úgyhogy ott nem sikerült beazonosítani. De nem adom fel, és ha rájövök, mindenképp megosztom veled az információt!- Alig várom!...................................................................
- Most jövök az Arnolfini Fesztiválról. Szigorú titoktartásra kötelezve itt küldöm neked a helyes megfejtést. Saját Levében egy kedves, vicces nő és Edinának hívják. De nem tőlem tudod!...................................................................
Aztán csináltunk egy könyvet közösen. Saját levében lett a címe.
Blogot is csináltunk közösen. Ez a Susannicon.
Kedves Edinánk, szeretettel gratulálunk a kerek számhoz, minden jót Neked és újabb közös élményeket veled együtt!
Köszönöm szépen mindenkinek! Mindent, benneteket is! Veletek ugyanitt mindig!
VálaszTörlésJó mulatság, női munka volt! :)
VálaszTörlés