A más úton megszerezhetetlen tartalmakról

A Magyar Festők Társasága Friss üzenet 2. című kiállításának katalógusából

A. Bak Péter: A nagy rátelepedő

„A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem inkább láthatóvá tesz” – gyakran idézik Paul Klee-nek, a nagyszerű svájci festőnek ezeket a szavait. Olykor elhomályosul a kijelentés eredeti formája, és gondolkodva, beszélgetve a művészetről inkább mint óhaj, vagy mint szabály jelenik meg. Valahogy így: „A művészetnek nem a látványt kell ábrázolnia, hanem láthatóvá kell tennie azt, ami a felszínen nem látható.” Vagy kissé másképpen: A művészet dolga, hogy mélyebb összefüggéseket tárjon fel, ne elégedjen meg felszínes megközelítésekkel. Ezek az eltérő interpretációk, vagy ha úgy tetszik, a festő gondolatának pontatlan felidézései csak arra vallanak, hogy valami fontos és alapvető dologról van szó, ami továbbgondolásra ösztönöz. Mindenesetre érdemes újra és újra visszatérnünk az eredeti megfogalmazáshoz, mert azt hiszem, a kijelentés ténymegállapítás-jellege a legfontosabb: általánosságot tükröz; az rejlik benne, hogy „ez mindig is így volt, és így is lesz”. Tehát a kortárs művész is levonhatja a maga tanulságait, (meg is szokta tenni), ám az idézet pontos fordításából az tűnik ki, hogy Klee a művészetnek mindenkori alapvonásáról beszél. Ha belegondolok, tulajdonképpen olyan vonásáról, ami a művészetet művészetté teszi. A művészet olyasmivel ismertet meg, más úton megszerezhetetlen tartalmakkal, melyek különben feltáratlanok maradnának a számomra. 
       

Székács Zoltán: Kommüniké

Ha pedig mint alkotó művész, mint festő gondolkodom Klee mester híres mondatáról, akkor görnyedezem a felelősség súlya alatt. Ez nem romantikus túlzás, nem is fellengzősség. Állok a fehér vászon előtt, amin még bármi lehet, és rajtam múlik, csakis rajtam, hogy vajon „láthatóvá teszek-e” valamit, ami eddig még valahol a végtelenben lappangott, lesznek-e az ecsetvonásaim mögött feltáratlan világok, vagy csak egy festékkel bekent síkfelületet hozok-e létre —, szakmai kérdés is, főként azonban újra és újra szükséges igazolása kell legyen művészi létjogosultságomnak magam és a világ előtt.
       

Hérics Nándor: Szikora széke

A festő fest, mert nem tehet mást. És reméli, hogy ez nem kényszeres pótcselekvés, hanem értelmes, hasznos cselekedet. Reméli, nem biztos benne. Csak a benső meggyőződésére, a hitére támaszkodhat, mert kevés a visszajelzés. Kevés? Hiányzik, úgyszólván. Ez nem a kritika hiányának obligát felemlegetése. Kevés az érdemben adekvát reagálás. A tartalmas párbeszéd. A szakmai vagy „civil” partner, aki firtatná a festő szándékait, s összevetné az eredménnyel. Aki értené a vizuális kifejezés, a képi nyelv tájszólásait, a nyelvjárás finomságait. Akinek önállóan kiformált ízlése van, s ez nem áll meg valahol a XX. század közepén, vagy még korábban. Aki együtt él a korával, s nem hökken meg azon (nem sértődik meg, nem háborodik fel amiatt), hogy a ma élő művész mai problémákkal kűzd, élményanyaga a jelenkor, s új meg új (nem tegnapi, 1940-es vagy még korábbi) kifejezésformákkal próbálkozik. A XXI. század világához mai formakincset keres. És ha az eredmény netán hasonlít a kiinduló világhoz, világunkhoz, akkor nem borzad el (ahogyan a világtól, amelyben él, sem borzad el lépten-nyomon), hanem értékeli ezt a „hasonlóságot”. S netán megvesz és felakaszt az irodájában vagy a lakásában egy-egy kortárs művet.
       

Gajdán Zsuzsa: Kitörés

Ha valaki belülről látja képzőművészeti életünket, figyelemre méltó ellentmondást fedezhet fel. Üzleti nyelven szólva: a kereslet szinte teljes hiánya nem befolyásolja a kínálatot. Élénkség uralkodik a kiállítások: galériák és rangos kiállítóhelyek környékén, a művésztársaságok egy részében, a képzőművészek jelentős csoportjaiban, különösen a fiatal, pályakezdő művészek között. A közönség érdektelensége, a kritika szegényessége, elégtelensége, a politika súlyos ingamozgásai nem kedvetleníti el a képzőművész társadalom túnyomó részét. Ragyogóan színes és gazdag a mai magyar művészet. Az okok kutatása messzire vezetne. Az alapítványi rendszer és a társasági törvény jóvoltából létrejött számos művésztársaság munkája bizonyára része ennek. Elhivatottság? Belső kényszerítő erő? Mindenesetre a művészek dolgoznak, A FESTŐ FEST.

Kováts Albert festőművész, a Magyar Festők Társaságának elnöke