Újabb leletem e témakörben Orwell kötete, amelyben fiatalkorának az 1929/33-as világválság idejére eső nyomorúságos esztendeit beszéli el. Pedig konszolidált családba született: édesapja Indiában hivatalnokoskodott, így a kis Eric Arthur Blair is ott látta meg a napvilágot 1903-ban, majd, miután visszatértek Angliába, Etonban járt középiskolába. Később Burmában katonáskodott, de mire komolyabb előléptetés várt volna rá, elege lett a katonaéletből, visszatért Európába, és elhatározta, hogy író lesz. Ekkor következtek a csavargóévek, amelyekről Down and Out in Paris and London című kötetében adott számot.
A kötet egy az egyben önéletrajznak tűnik, de a végére illesztett tanulmányból kiderül, hogy nem teljesen az, fikciós elemeket is beleszőtt a történetbe. Vannak aztán olyan részek, amelyek akár egy szociológiai vagy nyelvészeti tanulmányba is beleillenének, például, amikor a korabeli szegényházakról vagy éppen a szállodai alkalmazottak életéről ír, máshol az utca nyelvét, a szlenget elemzi. Az olvasó alapbenyomása azonban az, hogy az a világ, amit Orwell megírt, a kilátástalan szegénység és nyomor világa, lényegét tekintve ijesztően hasonlít ahhoz, amilyen ez a mai, 2011-es, egyre szegényedő és nyomorodó Magyarország.
Orwell adott angolórákat, dolgozott mosogatófiúként, pincérként, vándorolt szegényháztól szegényházig, hogy kapjon egy kis ingyenételt, ha éppen nem kapott munkát. A kötetben felskiccelt barátai, sorstársai, a csavargóélet különböző kasztjainak képviselői közül a legnagyobb hatást Bozo, az összezúzott lábával járni is alig tudó aszfaltrajzoló tette rá, aki csillagászatra tanította, és arra, hogy a könyvei és a gondolatai segítségével a legnagyobb szegénységben is szabad maradhat. Talán ez segítette át Orwellt a mélypontokon, amíg végül betegápolást tudott vállalni, megmenekülve a teljes nincstelenségtől. A tapasztalatait pedig megírta ebben a könyvben. Igaz, a kiadásig sem vezetett egyenes út, még T.S Eliot is visszautasította a kéziratot, bár elismerte, hogy „érdekes munka”. De végül 1933-ban kiadták, és viszonylag gyorsan sikert is aratott. Ez volt Orwell első nyomtatásban megjelent könyve, és ezen szerepelt először írói neve is.
„Mindenesetre akadt egy-két dolog, amire a nélkülözés tanított meg. Többé nem gondolom, hogy minden csavargó részeges csirkefogó, nem várok hálát a koldustól a markába nyomott pennyért, nem lep meg a munkanélküliek aléltsága, nem pénzelem az Üdvhadsereget, nem zálogosítom el a ruháimat, nem hárítom el az utcán felém kínált szórólapot és nincs túl nagy gusztusom egy puccos étteremhez. Kezdetnek talán ennyi is elég.”
(George Orwell: Csavargóként Párizsban és Londonban. Cartaphilus Kiadó, 2001, fordította: Kőrös László)
Sajnos tényleg minden költőnek, írónak át kell esnie néhány érzelmi vagy egzisztenciális traumán, hogy mélyebbre lásson. De ezt neked nem kívánom.
VálaszTörlésEz az utolsó bekezdés nagyon szívenütős, ki kellene tenni egy óriásplakátra.