Apolló Angyalai

Vér, izzadság, tütü

A balett sokak számára nem más mint dicsőség és könnyed ragyogás a színpadon: a ballerina álma beteljesült, élete csupa öröm és boldogság.
Ennél azonban sokkal mazochisztikusabb műfajról van szó, mely köszönő viszonyban sincs a A Fekete Hattyú című filmben Natalie Portman által megformált karakterrel. A legtöbb balettost igazán rosszul érintette az ott felvázolt világ, mely a ballerinákat meggyötört, lelkibeteg, anorexiás, férfiak által irányított bábuknak állította be. A valósághoz vajmi kevés köze is van a filmnek, és sok hivatásos táncosban még annak a gondolata is felmerült, hogy egyáltalán Natalie Portman táncolta- e végig a bonyolúlt jeleneteket... Hogyan is lehet egy egész élet kőkemény és fáradságos munkáját egy év alatt abszolválni? A balett egy életre szóló elkötelezettség, már-már hitvallás kell hogy legyen annak, aki igazán komolyan szeretne vele foglalkozni.

A szentpétervári Mariinszkij (korábbi Kirov) Balett londoni fellépésük 50. évfordulóját ünnepli. A neves esemény kapcsán több riport is készült a táncosokkal, bepillantást engedve a balett igazi világába és a társulat működésébe.
Ahhoz kétség sem fér, hogy kemény műfaj ez: vértől duzzadtak és sajognak a lábak minden nap végén. Sokszor még a méregdrága balettcipőkbe csepegtetett vodka sem segít a lábujjak lazításában. Legtöbbjük számára ez a fájdalom nem csak hogy természetes, hanem elvárt, a kemény munka és az elhivatottság jegye is egyben.

A Mariinszkij Színház gótikus labirintusában nem nehéz eltévedni sem. Hatalmas könyvtár és tütü temető teszi még misztikusabbá a 19. században épült erődítményt.
A francia táncos, Jean-Baptiste Lande 1738-ban érkezett Szentpétervárra, azzal a céllal, hogy a cári palotában szolgálók gyermekei számára iskolát alapítson. (Vaganova Akadémia) Az orosz királyi család imádta a balettot. Az 1917-es forradalom után a szovjet kormány pedig nemhogy halálra ítélte volna e műfajt, hanem támogatta is azt. A zsarnoki rendszer és a balett prímán megfértek egymás mellett.

A táncosok zárt világába még a színházi zenekari tagok sem férnek bele, nincs keveredés. Külön termek és büfé áll rendelkezésre a két ,kaszt' részére. Gyakori, hogy balettosok kötnek egymással házasságot. Ki mást is vehetnének el, kérdezik széttárt karokkal.
Ha egy táncos nem jelenik meg a napi óráján, akkor akár 300 rubelra is megbüntethetik. A mesterek kara egytől egyig korábbi táncosokból áll, kézről-kézre, lábról-lábra adják át tudományukat.

És hogy mit csinál egy táncos a próbák között? A gyakorlótermeken kívül lévő süppedős fotelekben pihennek, iPod-ot hallgatnak és miniatűr íztelen szendvicseket harapdálnak. A napi 12 órás készenlét és próba teljesen normálisnak mondható, hiszen a társulat repertoárja oly széles , hogy egyszerre akár 5-6 darabot is be kell gyakorolni. A balettosok majdnem 100%-a a világhírű Vaganova Akadémia növendékeiből kerül ki, ahol évente átlagosan 3000 jelentkezőből mindössze 60 nyer felvételt. A 60 felvett tanuló közül pedig jó, ha 25 kap táncos diplomát.

,, Legyőzni saját magadat, legyőzni a fájdalmaidat, harcolni saját lustaságod ellen, mikor már minden erőd elhagyott, fáj minden porcikád, és olyan érzésed van mintha a leleked is elhagyta volna testedet,ez az igazi ballerina életérzés."

Pár hónapja jelent meg Jennifer Homans egyedülálló eposzi munkája Apollo's Angels címmel, amely a balett történetét foglalja rendszerezett egységbe.

A könyvnek sajnos magyar fordítása még nem kapható, de bátran ajánlom azoknak ,akik nem csak angolul szeretnek olvasni, hanem a táncok és a balett iránt is érzenek egy pici vonzalmat. Mivel önmagában is egy igen nehéz és vaskos könyvről van szó, így nem tipikus nyári (strand) olvasmány, mellette bátran forgassunk mást is!

Legtöbbünk számára a balett egyet jelent Oroszországgal, gyökerei azonban Európa másik felén, francia és olasz földön húzódnak. Az első balett előadást egy 1581-ben 6 órán át játszott ,,Ballet Comique de la Reine" jelentette, melyet színpad hiányában a király udvarában megjelent vendégek között adtak elő. Az allegórikus tartalmú előadás központi témája a hatalmas Minerva és Jupter által legyőzött Kirké istennő volt, aki najádok, erdei tündérek, hercegnők és a királynő táncának kellős közepette ajánlja fel varázspálcáját a királynak.

Az Apolló Angyalai azért is egyedülálló a palettán, mert nem csupán szimpla tánctörténeti műről van szó: Homans sokkal nagyobb kontextusba helyezi a balett művészetét és az egyes történelmi korok részletes bemutatásán keresztül ad mindenre kimerítő magyarázatot.
A balettot a reneszánsz, a francia klasszicizmus, forradalmak, romantika, expresszionizmus és bolsevizmus, modernizmus és a hidegháború formálta olyannak amilyen.
A könyv sorra veszi az összes létező irányzatot, így a franciát, dánt, oroszt, olaszt, brittet, majd a legutolsó fejezeteben az amerikai stílus fejlődését is taglalja. Az összegzésben a balett jövőjét vázolja a szerző, kissé talán negatív, pesszimista szemlélettel.

A Magyar Nemzeti Balett szeptembertől újra fellép, először a Szentivániéji álommal. Műsor és jegyinformáció itt. A Moszkvai Városi Balett novemberi előadásaira pedig jegyek már szintén kaphatók.

(A Mariinszkij Színház társulatával készített interjút és a hozzá kapcsolódó információt a The Sunday Times Magazine-ból vettem és fordítottam. Az Apolló Angyalai könyv a Bookline.hu internetes oldalon rendelhető.)