Nagyjából egyformán kezdődik mindenkinél: megismerkedik Zsubori Ervinnel, azaz valamilyen úton-módon beleakad a Pók hálójába. Ez a pók egy békés állati állati állat, aki nem a pókhasát akarja megtömni, hanem észrevétlenül beolt mindenkit, akik aztán a szérum hatására elkezdenek olyan dolgokat csinálni, amiket korábban sohasem.
Életidegen mufurcok bújnak elő barlangjukból, hogy filmet csináljanak a fesztiválokra, amit aztán minden szó nélkül bemutatnak vadidegen embereknek, árnyékot kötnek éjjel-nappal, hétköznapi hobbiszakácsok hirtelen csirkeszárnyra kapnak és performanszot sütnek-főznek, évtizedes száműzetés után régi rajzok ugranak ki a fiókokból az Arnolfini bázis falára, titkos történetek csalogatódnak elő az agyrekeszekből, hogy szorgos archivátorok kössék limitált példányszámú kultikus füzetekbe őket. Távoli ismerősök írnak közös naplót, létrehozva ezzel egy szoros virtuális családot, vezényszóra álmodnak műalkotásokat színes négyzetekbe, land-artokat és mail-artokat alkotnak, kötött versformákra rímeket farigcsálnak.
Ez a blog sem jöhetett volna létre nélküle. Az Arnolfini Képírókör befejezése okozta űr vezetett rá bennünket, hogy közös múlt nélkül, földrajzi helyzettől függetlenül is van mit mesélnünk egymásnak. Így lettünk barátok és alkotótársak a pók hálójában. Ő pedig csak ül csendben a sarokban, de a háló közepén.
Most nem üzent semmit, a hálótársak nem kaptak feladatot. Bizonyára azt hiszi, megúszhatja az ünneplést. Csakhogy a hálótársak önjáróvá váltak! Rápillantottak a naptárra és maguktól elkezdtek mail-artokat küldözgetni a Pók élőhelyére, az Állati Ábécék mintájára pedig verseket alkotni.
Boldog születésnapot Ervin!
Életidegen mufurcok bújnak elő barlangjukból, hogy filmet csináljanak a fesztiválokra, amit aztán minden szó nélkül bemutatnak vadidegen embereknek, árnyékot kötnek éjjel-nappal, hétköznapi hobbiszakácsok hirtelen csirkeszárnyra kapnak és performanszot sütnek-főznek, évtizedes száműzetés után régi rajzok ugranak ki a fiókokból az Arnolfini bázis falára, titkos történetek csalogatódnak elő az agyrekeszekből, hogy szorgos archivátorok kössék limitált példányszámú kultikus füzetekbe őket. Távoli ismerősök írnak közös naplót, létrehozva ezzel egy szoros virtuális családot, vezényszóra álmodnak műalkotásokat színes négyzetekbe, land-artokat és mail-artokat alkotnak, kötött versformákra rímeket farigcsálnak.
Ez a blog sem jöhetett volna létre nélküle. Az Arnolfini Képírókör befejezése okozta űr vezetett rá bennünket, hogy közös múlt nélkül, földrajzi helyzettől függetlenül is van mit mesélnünk egymásnak. Így lettünk barátok és alkotótársak a pók hálójában. Ő pedig csak ül csendben a sarokban, de a háló közepén.
Most nem üzent semmit, a hálótársak nem kaptak feladatot. Bizonyára azt hiszi, megúszhatja az ünneplést. Csakhogy a hálótársak önjáróvá váltak! Rápillantottak a naptárra és maguktól elkezdtek mail-artokat küldözgetni a Pók élőhelyére, az Állati Ábécék mintájára pedig verseket alkotni.
Boldog születésnapot Ervin!
félszáz éve ügyködik bár
nem ürült ki az ötlettár.
Újra tölti - mindig tele -
az alkotás fényes szele.
(Lakner Zsuzsa)
Pókunk páratlan egy pára!
Szövögeti a terveket
Teletölti a kerteket.
Verniszázst rak fűre-fára
Arnolfini fesztiválra.
(„saját levében”)
Ervin egyetemes ember
egy nap - látva szűkös helyét -
születésre adta fejét.
Történt mindez 61-ben,
Mérleg jegyben, októberben.
(„saját levében”)
Van Eyck flamand freskófestő
festett egy bizonyos képet:
kutyát, férjet, feleséget.
Ervin archívumvezető
szervez, szerkeszt, néha költ ő.
(„saját levében”)
Ervinünk ez elmés elem
Bár ifjú még ám tapasztalt
Raknánk néki ötven asztalt
színarannyal színezüsttel,
még ötven évet egy füsttel.
(Láng Eszter)
Ervinünk ez elmés elem
Rajzol és nem esztétizál,
Verset farag, rímet skribál,
Azt kívánjuk rengetegen,
Ötven évig még így legyen!
(Láng Eszter)
Ervin, eme elmés ember
betöltötte az ötvenet,
ezen minden barát nevet.
Nem lehet hogy ilyen éltes,
átugorja még a lécet!
(Turbuly Éva)
Zsubori zseniális Zsö
az á-bé-cé betűje csak
álló helye utolsónak
Ervin viszont fő szervező
inspiráló fejnek első.
(Torma Cauli)
Ervin, intergalaktikus
fejléc jelzi neked menten:
ma a napon kerek ötven-
szer gondolatban találkoz-
tunk, s Neked mentem,
Te Ervin!
(Székelyhidi Zsolt)
Ervin szakasztott Aladdin,
egyszerre már mindjárt ötven
esztendőn van túl, ötvenen!
Ez nem verseny a lóderbin,
ej, varázs-ló lettél, Ervin!
(Székelyhidi Zsolt)
Ervin, Ervin, Ervin,
R 2 3 4 5 6 7 en,
V 2 3 4 5 6 7 en,
I 2 3 4 5 6 7 in,
N 2 3 4 5 6 Ervin!
(Székelyhidi Zsolt)
ervin: e-majdnem egervin,
e-tombol e-spéenboros
e-gerbe’. net-tessék orvos:
túl ötvenedik helovin,
zsu bori náthásan szívin
visel.
(Vass Tibor: tE-ktonikus mocorgások)
Arnolfini Árnyékkötő
az út felén megpihenve
hátrapillant megdöbbenve:
a magányos árnyék helyett
nyomában egy árnyéksereg!
(Hoffmann Tamás)
Elég lelkes ember Ervin,
a tekintete Figyelő,
mélartot szívén viselő.
Fesztiválhoz algopyrin,
Kaffkához sok terpentin,
gráfiához a Lohengrin
jár neki, mert érdemli.
(Fodor Tünde)
Isten éltessen sokáig!
Ervin! Legyél kedves, eszes,
egészséges és ötletes!
Család szeressen halálig!
Pezsgő folyjon bokádig!
(Kardos Kriszta)
Egek egyenlete, Ervin,
Csak afféle fenti matek,
Mit nem érthet földi krapek,
Merengsz öt ikszed keservin,
Bús poharadba kevervin
Villány, Tokaj és Egervin.
(Dániel András: Kortyforduló)
Elmél, edz, elektrografál,
Rajzol, blogol, főz, barkácsol,
Versel, szerkeszt, hajszol, gyászol.
Ír, köt (árnyékot), motivál.
Nem tékozol. Dokumentál.
(Mártonffy Zsuzsa)
Ervinnek elment az esze,
Rém nehéz ez a versforma!
Vigyázni rímre, öt sorra…
Itt görnyedek vele messze
Nem is tudom, hogy jó lesz-e.
(Mártonffy Zsuzsa: És a werk-film:)
Ésszel élő éber Ervin,
kalapos, alapos alak,
Képeket ír, rímet farag,
Szívvel rajtaüt mindenkin
SI mérték, akár Kelvin…
(K)ervin konokul, különcül
Falakat bont, épít, megsző,
Barátságossága tetsző,
Jó szót, mosolyt oszt: így belül,
Ötvenes lelke nem őszül…
(Németh Bea)
Állítólag nincsenek reneszansz emberek...
Zsubori Ervin ötven éves, két nagyszerűen sikerült kamasz apja, remek szigetszentmiklósi gazda, közgazdász, újságíró.
Húsz évig a Figyelő szerkesztője, elektrografikus /közel negyven kiállítás résztvevője/, fotós, mesék, versek, haikuk írója, könyvek tervezője, kiadója, az Árnyékkötők Alkotócsoport alapítója és igényes, eredeti kiadványaik egyik szerkesztője, számos műalkotás létrejöttének inspirálója, megbízható barát. 1993 óta az Arnolfini Archívum gondozója, írója, szerkesztője.
Nekem kiemelkedő az Arnolfini Képírókör, ahol egy éven keresztül 52 különböző korú, foglalkozású, érdeklődésű embert tudott meggyőzni, hogy egy héten keresztül naponta írjanak, küldjenek három fotót is a szövegekhez. Az Arnolfini Fesztiválon májusban immár tíz éve 50-100 ember ünnepli a tavaszt, az együttlétet, a finomságokat s nézi a programokat, kiállítást, filmvetítést, bábelőadást, vetélkedőket. Családi program, a gyerekek növekedése az idő múlásának jelzője.
Drága Ervin, isten éltessen soká s még nagyon sok munkát, együttlétet, kulturális élményeket kívánok!
Szigligeten az Alkotóházban másfél évtizedig az egyik kedvenc esti program a Mi lenne, ha ...játék volt. Ervin, mi lenne, ha táj lenne? A toszkán hegyek ott Firenze felett. És ha város? Természetesen Firenze. Virágként napraforgó, madárként füsti fecske, ásványként malachit, festményként németalföldi csoportkép központi alakja, szoborként Donatello egyik ószövetségi prófétája, hangként bariton, ételként rakott krumpli /az a kedvencem/.
Szia, Ervin, jó, hogy vagy.
S. Nagy Katalin
Húsz évig a Figyelő szerkesztője, elektrografikus /közel negyven kiállítás résztvevője/, fotós, mesék, versek, haikuk írója, könyvek tervezője, kiadója, az Árnyékkötők Alkotócsoport alapítója és igényes, eredeti kiadványaik egyik szerkesztője, számos műalkotás létrejöttének inspirálója, megbízható barát. 1993 óta az Arnolfini Archívum gondozója, írója, szerkesztője.
Nekem kiemelkedő az Arnolfini Képírókör, ahol egy éven keresztül 52 különböző korú, foglalkozású, érdeklődésű embert tudott meggyőzni, hogy egy héten keresztül naponta írjanak, küldjenek három fotót is a szövegekhez. Az Arnolfini Fesztiválon májusban immár tíz éve 50-100 ember ünnepli a tavaszt, az együttlétet, a finomságokat s nézi a programokat, kiállítást, filmvetítést, bábelőadást, vetélkedőket. Családi program, a gyerekek növekedése az idő múlásának jelzője.
Drága Ervin, isten éltessen soká s még nagyon sok munkát, együttlétet, kulturális élményeket kívánok!
Szigligeten az Alkotóházban másfél évtizedig az egyik kedvenc esti program a Mi lenne, ha ...játék volt. Ervin, mi lenne, ha táj lenne? A toszkán hegyek ott Firenze felett. És ha város? Természetesen Firenze. Virágként napraforgó, madárként füsti fecske, ásványként malachit, festményként németalföldi csoportkép központi alakja, szoborként Donatello egyik ószövetségi prófétája, hangként bariton, ételként rakott krumpli /az a kedvencem/.
Szia, Ervin, jó, hogy vagy.
S. Nagy Katalin
Péntek van, október 21-e, elmúlt három perccel éjfél, ideje lassan elindulni a hálószobába. Az ember azért még búcsúzóul ránéz a Susanniconra, történt-e valami fontos a nagyvilágban... És mit lát? Magát, mentőövbe csavarva! Aztán meg kezdhet meghatódni...
VálaszTörlésMit is mondhatnék erre!? Háló evribádi!
És köszönöm! A költői túlzásokat is!
Éljen és virágozzék a barátok barátsága!
Immár jócskán benne járván a 22-ében, most látom, hogy ezzel a bejegyzéssel, amelyhez az én nevemet címkéztétek oda, 22-re emelkedett az általam jegyzett Susannicon-publikációk száma... És akkor arról még nem beszéltem, hogy a "22" című Susannia-széria következő száma a 22-es, illetve a héten nyílt kiállításon szereplő verskép-szériám (amelynek első négy darabja annak idején egy Spanyolnátha-felkérésre készült) egy-egy versből 22 szót kiragadva állít obeliszkeket...
VálaszTörlésAzt hiszem, erre szoktam mondani: ez egy jel...