1908-ban született Budapesten. Autodidakta művész, utóbb a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) tagja. Budapesten az Egyesült Izzóban dolgozott tisztviselőként. Az 1930-as években előbb az osztrák Hakoah Wien majd az UTE (Újpesti Torna Egylet) kézilabda kapusa volt. 1934-ben alapító tagja a Szocialista Képzőművészek Csoportjának. Részt vett a Csoport kiállításain (Grafikai kiállítások 1934 és 1935; Újrealisták, Tamás Galéria, 1936; Viipuri, Helsinki, 1938; Vándorkiállítás Budapesten, 1940; MOSZ-székház, 1941; Szabadság és Nép freskóterv pályázat, Vasasok Székháza, 1942). Munkái szerepeltek a 18 művész 48 rajz című albumban (Unitas kiadás, 1942). Kiállított a KÚT (Nemzeti Szalon, 1942) az OMIKE (OMIKE Üllő úti helyisége, 1942) és a Szociáldemokrata Párt (Vasas Székház, 1942) kiállításán. Fekete Nagy Béla úgy emlékezett rá, mint aki keveset vitatkozott és sokat dolgozott – rajzolt, linót metszett. A korabeli kritikák munkáiról elismerőleg szóltak; műveit rendre kiemelték a kollektív kiállítások anyagából. 1941-ben hívják be először munkaszolgálatra, Aszódra Ámos Imrével és Bálint Endrével. A munkaszolgálat szüneteiben a Szocialista Képzőművészek Csoportja által létrehozott rajziskola oktatója. 1944-ben Ukrajnában halt meg.
Idekattintva beszélgetést olvashattok a 2b Galéria tulajdonosával, Böröcz Lászlóval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése