Képzők Képzője

A címet a szervező adta a 17. Országos Bőrműves Tábornak, valószínű az okból, hogy a résztvevők többsége szintén tanár. Ezt az alkotótábort vezetem immár tizenhetedik éve -jövőre nagykorú lesz-, különböző szakemberek segítségével. Ez évben a szűcsmunka volt a téma, amely nekem is mesterségem volt és a Néprajzi Múzeumban is a bőr anyagú tárgyak restaurálása adta a fő feladatot számomra. Mielőtt elmélkedni kezdenék lássunk egy életképet.


Elgondolkodtam azon, hogy mennyiben közérdekű egy ilyen bejegyzés, de végül némi biztatásra úgy döntöttem a népművészetet nekem illik képviselnem. Nem készült el mindegyik tárgy teljesen, ehhez egy hét kevés, de egy beavatásra bizonyára elég lesz így is. Egy előző bejegyzésben beszámoltam a gyimesi szűcsmunkáról.

Az akkor elkészült minta-gyűjtemények voltak a hímzett tárgyak előképei.

Egy eredeti darab részlete van a képen, érdemes felfigyelni a régies mértanias mintasorokra, az újabb virághímek között. A színvilág is jellegzetes.

Egy teljesen elkészült kesztyű. A tárgytípus kialakulását, a hüvelykujj mozgását biztosító megoldásokat előbb elméletben átvettük. Szerintem az elkészült darab igen figyelemreméltó, a feldolgozás, technika, díszítés igen jól sikerült.

Mindjárt egy másik, félkész kesztyű, amelyen a bőrrátét a díszítés módja. A bőrrátét technika megelőzte a hímzést, kimondható, hogy a magyarságnak a legősibb díszítőmódjai közé tartozik. Egyes kutatók a palmetta jellegű motívumokat a honfoglaláskori ornamentikából vezetik le, mások ez ellen tiltakoznak, mivel hiányzik több száz év a tárgyi anyagból, amely ezt igazolná. Minket mindez nem zavart, hiszen bőségesen találni a magyar népművészetben jó példákat.

A palmettát 'életfának' is fel lehet fogni, e három rajz az egyik legjellemzőbb. Az első a kisfiúnak való 'fütyi' minta a legegyszerűbb, a középső a legényé, ez már azért kibomlott, tud valamit, a legény úgy látszik már kiteljesedett. Végül az öregemberé, leegyszerűsödött lógó 'zacskójú' minta. Mindegyik Kalotaszegről való.
Egyszer volt, holnem volt, a hetvenes években sok bőrmellest árultak az Astoria aluljáróban és keletje is volt. Erre a táncház mozgalom is hatott, az erdélyiek pedig némi pénzhez jutottak ezáltal. Az utcán jött velem szemben egy leány, akin öregemberes melles volt. Akaratlanul is elmosolyogtam magam, ő pedig boldogan nyugtázta, hogy bizonyára tetszik nekem... pedig ha tudná miért is mosolyogtam.

Az életfa motívumnak sokféle változata van, a kompozíciós alap azonban ugyanaz. Az egyik legszebb látható ezen a képen, Alsó-Fehér megyéből, Tövisről való. Volt szerencsém még olyan szűcsmesterrel beszélni, aki készített ilyet és be tudott avatni a részletekbe. Gyönyörű minta, a kis varrott 'legyecskék' feloldják az alap és rátét közötti területet. Ez a fehéren-fehér, összefüggő mintát alkotó rátét a legrégebbi, véleményem szerint a legelegánsabb. Érdemes elképzelni, elgondolkodni rajta, amikor a nép ebben az ünnepi viseletben gyűlt össze a templomban.


A sapka szintén választható téma volt, a képeken jól látszik a folyamat. Az eredeti alapján elkészült minta, szerintem a hollandok, az északiak is megirígyelhetnék. Az eredeti darab és egy zsínórhímzés, amelyből majd a díszítés alakul ki.

Végül pedig egy már kiszabott és összeállított melles (összesen öt darab készítése indult el), amely szintén az előképek alapján alakult ki. A bőrt egyébként egy Cegléden élő erdélyi -Homoród melléki- szűcs, gyapjúfeldolgozó szállította, aki az egyik legrégibb módon, korpás csávában készíti a bőrt kiváló minőségben mindnyájunk megelégedésére.
A készítője látható a képen, az a leány tanítványom, aki a tegnapi hírek szerint idén megkapja a Népművészet Ifjú Mestere címet hosszú évek óta készített szép munkáiért. Néha vannak kétségeim a tanítással kapcsolatban, de ilyenkor megmelegszik a lelkem és újra a 'szolgálat' mellett döntök.
Sokmindenkinek járna dícséret az alkotótábor létezéséért, a lehetőség megteremtéséért, a szervezésért, a pénzügyi támogatásért, a résztvevőknek is mindnyájuknak, de olyan hosszú lenne a névsor, így annyit: Köszönet Mindenkinek!
Aki kíváncsi rá, az idei Népművészet Ifjú Mestere cím pályázat anyagának kiállítása 2011. augusztus 19-én, 11 órakor nyílik a 1011 Budapest, Szilágyi Dezső tér 6. szám alatt a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztály Magyar Népi Iparművészeti Múzeum -hű de hosszú cím- időszakos kiállítótermében.