Szórd szét kincseid, a gazdagság legyél te magad Weöres Sándor

2011. október 25., kedd

Utánunk az özönvíz

Az apokalipszis lovasai vagyunk. Ottlétünkkor kigyulladt a Sagrada Familia Barcelonában, hétfőn délben pedig a felszállásunkkor kezdődő eső úgy bedurvult Dublinban, hogy délutánra özönvíz borította el az utcákat. Dublin felett az ég ritkán napos, de hogy elöntse a várost a víz, azért nem fordul elő túl gyakran.
Ilyen éghajlat alatt csak a négy fal közötti szabadidős tevékenység képzelhető el: evés, ivás, írás, olvasás, zenélés. Nem véletlen, hogy a zöld sziget annyi nagyivót és kreatív elmét adott a világnak.
A hihetetlenül szellemes Oscar Wilde-ot például.

Legszebb idézetét hűtőmágnesen is árulják: Csatorna szennyében gázolunk mi mind, ám van köztünk olyan, ki a csillagokba néz.
Ma a Merrion Square Park sarkába ágyazott nagy kövön ülve figyeli az egykori lakóházukba telepített Ír-Amerikai Egyetemen folyó szellemi munkát.
Hogy a kultúra hogyan fér meg a kocsmázással, azt a híres irodalmárok idézeteivel dekorált pub érzékelteti a legjobban. Egész nap nyitvatartó konyha, italkedvezmény külföldi látogatóknak, élőzene.
  Este, (majdnem azt mondtam, ha lemegy a nap, de az a hétvégén ki se jött), belecsapnak a zenészek és majdnem minden pubból eredeti ír folkzene vagy annak popos változata szűrődik ki az utcára. A Whiskey in The Jar-t több helyen is hallottuk.

 Whiskey a korsóban

Hát, ahogy épp Kilkenny hegyei közt császkálok,

nem Farrell századossal találkozom, 
amint épp számolja a pénzét?

Elsőre a pisztolyom szedtem elő, aztán a tőrömet.

Mondok: „megállj, és add oda, mer’ én egy nagy huncut vagyok ám”!

Na, ő előszámolta a pénzét, és hát vót egypár fityingje...


Én meg zsebre vágtam és az én Jennymnek hazavittem.

Jaj, égre-földre fogadkozott az asszony, hogy nem ver át,

de az ördögbe a nőkkel! 
Mer’ velük aztán nem könnyű.

Na, ledőltem Jenny szobájában egy kicsit szunyókálni,


és hát nem csoda, hogy aranyról meg ékszerekről álmodtam.

De közben Jenny fogta a gyutacsaimat és feltöltötte vízzel,

aztán elrohant Farrell századoshoz, hogy kezdjen a leszámoláshoz.

Kora reggel vót, épp’ hogy ébredezni kezdtem.


Hát mit látok, mint egy csapat katonát, meg a rémes-nyalka századost! 

Akkor előrántottam a pisztolyom, mer’ az asszony ellopta a tőröm,

de hát vízzel nem lehet lőni - így aztán börtönlakó lettem.

És ha van valaki, aki segíthet rajtam, az a katona öcsém,


ha tudnám, hogy most Cork-ban vagy Killarney-ben állomásozik,

és ha velem jönne, együtt csavarognánk Kilkenny-ben.

Biztos, hogy ő jobb társam lenne, mint az én drágalátos Jennym 

(nyersfordítás: Bocskai István, www.greenfields.hu)


Ez egy XVII. századi (vagy talán még annál is régebbi) népdal, amit mi a Thin Lizzy nevű formáció előadásában ismertük meg boldogult ifjúkorunkban. Énekesüket, a felejthetetlen Phil Lynott-ot megszoborva láttuk viszont az egyik vendéglátóipari egység bejáratánál.























Aki később született nálunk, az a dalt a Metallica interpretációjában ismerheti.

A nagy nedvesség ellenére eleven jövés menés tanúi voltunk a hétvégén; sátrak alatt könyveket árultak, a heti piacon pedig nagyszerű eledeleket szerezhettünk be vacsorára,


és régi lemezek között is lehetett kutatni.















Egy általam nagyrabecsült blogger írta nemrég, hogy Dublin nem nőtt a szívéhez. Nekem igen és remélem vissza is térek ide majd. De az egy melegebb hétvégén lesz. Talán egy június 16-án, a Bloomsday-en.
Addig talán elolvasom az Ulyssest, aminek most mindenesetre nekifutok másodszor is.



9 megjegyzés:

  1. Ha jól értem, az özönvíz csak utánatok jött - s remélhetőleg sikerült lerázni valahol út közben...

    Nekem Írországról hirtelen három dolog jut eszembe: a szombathelyi szerkesztésű Leopold Bloom magazin, amelyben volt szerencsém rendszeresen megjelenni; a Guinness sör, amelyet Amszterdamban ittam utoljára; és a Méregzsák című film, Colm Meaney-vel, akinek gyakran porzik a gigája, s muszáj lenéznie a fiúkhoz a pubba; ezt egy pesti moziban láttam, ha jól emlékszem.
    Mindebből kitűnhet: sajnos még sohasem voltam Dublinban...

    VálaszTörlés
  2. Tűz, víz....most mi is jön?
    Lehet-e tudni már valamit Isten ostorainak 2012-es utazási terveiről?

    VálaszTörlés
  3. A Leopold Bloomban én is szerepeltem egy párszor (elővettem őket; akkor még nem működtünk egy felületen).
    Az első Guinness életemben meleg volt és dobozos; rémesnek találtam, most viszont, mikor már nekünk is porzott a gigánk, legújabb rokonunk elvitt minket törzshelyére a Szarvasfejbe (Stags Head), ahol hidegen és frissen csapolva egy reveláció volt.
    Amit a távolból gondolunk/tudni vélünk az írekről, az nincs olyan a távol az igazságtól, de mint minden ilyesmi, a helyszínen kiegészül és finomodik. Viszont nem hemzsegnek a vörös hajú lányok. Dublinban legalábbis nem.

    VálaszTörlés
  4. SL, majd időben ismertetem veled vonulási irányunkat, hogy összeszedd a motyót.

    VálaszTörlés
  5. Orulok, hogy tetszett Dublin! Varunk Titeket maskor is, akar egy melegebb hetvegere!:) A biztositast a hazra pedig megujitjuk:)

    VálaszTörlés
  6. Elgondolkodtam, hogy nekem van-e Írországgal kapcsolatban bármi is. Eszembe jutott egy kis könyv, UNESCO kiadás: James Johnson Sweeney, Miniatures Irlandaises. 1965. Csodás ábrázolások, ornamentikák vannak benne.
    Még szerencse, a sört nem kedvelem, életbiztosítást azért majd kötök, ha jöttök Budapestre.

    VálaszTörlés
  7. Köszönjük a kedvcsináló tudósítást! Arra még nem jártunk. Könyvek, bakelitek vannak, ez reményt keltő! Sörivók ugyan nem vagyunk, de egy piccolo (van ott ilyen) barna azért jöhet! :)

    VálaszTörlés
  8. Van ott ilyen? kiegészítő kérdőjel az előző bejegyzéshez.

    VálaszTörlés
  9. Van kis pohár, sőt piros sör is, ami szintén remek,
    de aki mindezt nem szereti, annak a körtebort ajánlom. Én igazi rajongója lettem!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...