A színek világa, 1#

Az olvasóknak talán meglepetés lesz az első kép, de tudom szeretik a könyveket és a gasztronómiát is.

Szerény darabszámú szakácskönyv van kéznél a konyhaszekrényen, a Barikát és Malackát csak a hangulatkeltés végett hagytam a képen. Reggelente a nap éppen rájuk süt. Mellettük a kosárban van a szalvétakészlet. A kosár félig takarja a kedvenc Horváth Ilona Szakácskönyv-et. Talán szokatlan a bevezetés, de mindennek komoly jelentősége van, mégpedig a fakulás miatt. Szakszóval a színek fényállósága kerül terítékre.

Jól látható, ahol a kosár takarta a címlapot megmaradtak az eredeti színek. A felület többi részén fura módon szinte csak a kékek maradtak meg, Tessenek csak a könyvespolcról levenni néhány kötetet és a gerinc színét összevetni a takarásban lévő címlappal, különösen papírkötéseknél. Vagy figyelni az utcán, a régi plakátoknál is szinte csak a kék marad meg, minden valószínűség szerint ez a berlini kék (párizsi kék, porosz kék) - ez a szín majd még sorrakerül-, amelynek kiváló a fényállósági mutatója.
Bíborbanszületett Konstantin neve, a bíborcsiga, a bíbortetű -amelyet aranyárban árultak Amerika felfedezése után- és számtalan adat bizonyítja milyen nagy jelentősége volt hajdanában a tartós színeknek. Sajnos ez ma csak burkoltan képvisel értéket, ki ne találkozott volna a mosógépből kifolyó színes vízzel, jobbik esetben nem fogta össze a többi ruhát. Csak a művészfestékeknél van szigorú kritérium a minőséggel szemben.

Amennyiben betartják a szabályokat! A nyomtatópatronok színeinek fényállósságáról nem találtam nyilvános mutatókat. Gyakorlati példát azonban tudok mutatni. Cy Twombly egyik kedvenc festőm munkáját mintegy nyolc éve töltöttem le és nyomtattam ki, a szoba falán közvetlen napot nem kapott, mégis érdemes egymás mellett megnézni az újra, frissen letöltött ugyanazon kép mellett.
Egyre jobban terjed a művészek körében a számítógépes alkotás, az elektronikus nyomtatás, ugye nem baj, ha ezek után óvatoságra intem őket!
Egy kis szakmai terminológia szükséges még, a magyar köznyelv nem tesz különbséget színezés és festés között. A textíliákat és más anyagokat ha saját anyagában tesszük színessé ez a színezés, ha por alakú pigmentet keverünk kötőannyaggal és egy felületre felvisszük, ez a festés.
A 19. század második felében elindult mesterséges színezékek, festékek előállítása az addig korlátozott színskálát szinte korlátlanul kibővítette. Később derült ki, hogy többségének meglehetősen rossz a fényállósága, ezután indultak meg azok a vizsgálatok, amelyek alapján a mai szabványok létrejöttek.

Aki volt a Szépművészeti Múzeum Van Gogh kiállítását megnézni, már nem ezt látta, a korabeli (olcsó) nedvzöld festék mára csaknem elveszítette színét. A múzeumok, kiállítások termeinek megvilágítási mértéke az egyik kritériuma a műtárgyak megóvásának, senki ne vegye tehát zokon, ha belép egy kiállítóterembe és úgy véli 'sötét' van, hamar hozzászokik a szeme a fényviszonyokhoz.

Ajánlott irodalom:
Kurt Wehlte: A festészet nyersanyagai és technikái. Balassi Kiadó, Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest, 1996.