Veszprém szubjektív

Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy igazából Veszprém csak mint apropó szerepel a bejegyzésben. Hangsúlyozom, hogy -eléggé el nem ítélhető módon- saját impresszióim alapján szólok, ráadásul akkor, amikor a Pannon Egyetem Sziveri János Intézete szervezésében zajlanak az Erdélyi Napok összművészeti rendezvényei, amelyen több kedves barát mint szervező és előadó is részt vesz (és mail art kiállítás is nyílt).
Mindjárt az első képekben valószínű a korom is benne van, az anyag romlása, a természeti elemek hatása a domináns.

Szívesen laknék a Benedek hegy tövében, a Séd patak alig egy házhelynyire folyik el tőle, ahol ez a leromlott épület is áll. A többi csodálatos állapotban van, vagy nagyon szépen modernizálták. Mindig is szerettem volna ilyen helyen lakni, el is képzeltem, hogyan lehetne ezt rendbe hozni. A Várból már többször lekívánkoztam megnézni ezt a részt, most megtettem. Szakmai ártalommal is összefügg, itt van a Tobak utca, a szattyán- és kordovánkészítő mesterek utcája. A legjobb dolgozatot éppen egy veszprémi kutató írta róluk. A bőrkészítő mesterség és a technikatörténet Kis-Ázsiába, Afrikába vezet velük kapcsolatban.

Veszprém nagyon szépen rendbe hozott épületei, a szintkülönbségekből eredő változatos terek, a megnyitott belső kertek, átjárók a boltíves kapukon élményt jelentenek. Példa rá ennek a háznak a függőfolyosója, a rácsát sajnos modernizálták. A padokon két igen csinos leány ült, sajnos a képről lemaradtak. Legközelebb majd jobban odafigyelek...

A kapuk a kedvenceim közé tartoznak, különösen akkor, ha félteni kell őket az enyészettől, úgy mint ezt. Biztató jel, hogy a csatornát már megjavították, a fal nem romlik tovább. Az épület eladó, remélem az új tulajdonosnak lesz szeme -és pénze- hozzá, hogy az eredeti formájában állítsa helyre a kaput is. Ha épületasztalos lennék, kihívó feladatnak tekinteném a teljesen azonos új elkészítését. El tudok képzelni az épületben egy képző- és iparművészeti stúdiót. A személyeket megpályáztatnám, a műtermeket, esetleg ottlakással odaadnám nekik, csak a rezsibe kellene beszállni. Megennék és inspirálnák egymást az biztos. Na jó, itt álljunk meg! Azt hiszem túl messzire mentem! Majd ha nyertem a lottón még gondolkodom rajta, legyek-e szponzora az ilyen ügynek.

Van azonban nagyon szépen felújított kapu a Vass László Gyűjtemény épületében. Az eredetit őrizték meg példamutató módon. Gondolom rendesen be volt mázolva, így megtisztítva, natúron, egyszerű felületkezeléssel természetes részévé vált az épületnek. A modern művészetek tárháza, kiváló zenei előadást hallgattam meg. Az udvarok megnyitásával itt is összefüggő tér alakult ki, amelynek kiemelkedő része a Tűztorony.

Találkoztam egy másik szép kapuval, amelyet 'Szen Papi'-nak neveztem el a rajta található tábla alapján. Nehezen olvasható ki, de a teljes felirat 'Szent Ferenc Papi Otthon'. Restaurátor múltamból eredően nagyjából tisztában vagyok az anyagok romlásának mikéntjével, de ezt tényleg nem értem, hogyan alakulhatott így. Valószínű a betűkhöz használt festék különbözősége okozhatja.

Másik érdekes felirattal találkoztam ezen a kapun. Azt hiszem megengedhető ha a 'visual poem' kifejezést használom a jelenségre. A street artosok direktben sem tudnának ilyet létrehozni, amelyben az esetlegesség ily módon jut szerephez.

És, ha már tipográfiáról van szó, kiemelkedő értékű ez a felirat. Nem találok magyarázatot a két betűméret és szín használatára csak azt, hogy izgalmas (a választ lásd a megjegyzésekben!). Szerencsés módon az említett Tűztorony részese a dolognak, meg is ismétlem a szöveget hűen, hátha nehezen olvasható:
VÁROSI POLGÁROK PÉNZÉN ÉPÜLE FÖL E HÁZ

 ITT TŰZI PUSZTITÁS VÉDELEM ESZKÖZE ÁLL

A városban nagyon sok helyen találni emléktáblákat, tiszteletre méltóan felhívják a figyelmet nagyjainkra, kiemelkedő személyiségekre, végzett dolgaikra. Egy tábla semmi különösebbet nem mutató épületen mégis meglepett, a szövege:

AZ ISMERETLEN JÓ EMBER 

egyszerűen magától értetődő csönddel teszi azt, 

amire a többiek csak handabandával és rezesbandával kaphatók.

Az emléktáblát, Heller Ágnes filozófus védnöksége alatt,

 a Józan Ész Társaság állította.

Veszprém 2010.

Szeretem Veszprémet.