Szórd szét kincseid, a gazdagság legyél te magad Weöres Sándor

2014. november 20., csütörtök

Napló. Bécs, Wien 1#; Vizuális kommunikáció

Két napig bóklásztunk a lányommal Bécsben. Na a bóklászást nem kell szó szerint érteni, mert voltak kitűzött céljaink is. Mégis olyan helyekre akadtunk, amikhez az istenek vezettek az orrunknál fogva; a megérzéseinket, vágyainkat teljesítették. Mesébe illő épületeket, helyszíneket, vendéglőket találtunk, ráadásul személyre szólóan.
A címben a divatos vizuális kommunikáció kifejezés a bejegyzéshez vezérfonalnak használt szórólapokat, cédulákat, jegyeket jelenti, a látnivalók hangulatát, jellemző bécsi karakterét, mélységét igyekszik részben viszaadni. Hasonlóan, amint azt egy előadásomban kifejtettem "Minél többet tudunk valamiről, annál jobban látjuk".

A kép hangulata a barokk-rokokó Bécsre jellemző, a zene, a nyugodt légkör együtt jár vele. Volt olyan időszak, mikor a bécsiek harc helyett inkább megváltották a nyugalmukat.
Az illusztráció a Bútor Múzeum egyik ismertetőjéről való, akárcsak a következő kis montázs.

Első kitűzött célünk a Belvedere volt. Sikeresen megkerültük, mire a főbejáratot megtaláltuk. Utána belül is mentünk egy kört, mivel az Im Licht Monets kiállítást szerettük volna megtekinteni, amelyet az ősszel is érdekes díszkert végében az Orangerie-ben rendeztek meg.
Már megtörtént velem, hogy egy óriás mester (van Gogh) eredetiben elveszti rátapadt miszticizmusát és a valósága sokkal lenyűgözőbb, mint amit a reprodukciók alapján ráragasztott az ember.

A kiállítás időrendi sorrendbe állította a mester képeit, melléjük pedig a hatására, a kiállítás címe szerint a "fényében", alkotó más művészeket mutatott be. Ez utóbbi nem volt különösebben meggyőző, csupán néhányan voltak alkalmasak arra, hogy a hatás felmérhető legyen. Szégyenlem, de a korai képek egyik másikáról nem mondtam volna, hogy Monet alkotta, de izgalmas volt követni az útját. Természetesen fotózni nem volt szabad, de valószínű - mert sokszor festette meg hasonló módon - ez a kép volt egy másik kerti témájúval együtt a két utolsó. Csodálatos volt a két szemben lévő mű között fürdőzni.
Ebéd után - a gasztronómiára éheseknek jelzem, hogy külön bejegyzés fog szólni róla - a MUMOK következett, azaz a Museum Moderner Kunst.

A katalóguson jelzett időszaki kiállítások ellenére a moderneket tekintettük meg két emeleten. Elgondolkodtatott. Érdemes-e egy mestertől harmad-, negyedrangú műveket kiállítani? Pedig a 20. század kiváló művészei készítették őket. Felmerült bennem, hogy az elmúlt század Első Világháború utáni képzőművészete fáradt, tele van kísérletekkel. Persze csak a szám jár, kiemelkedőek az eredmények is. Bár a közelébe juthatnék bármelyiknek is... Valószínű az a folyamat, amely végül megszüntette a nagy átfogó stílusokat és eljuttatta a művészeket oda, hogy ma már szinte mindegyik egy külön stílus, még nem elég erős. No, ezt nálam tudósabbakra bízom... az azonban bizonyos, hogy a korszak nagy része történelemmé vált számomra.
A két nagy helyszín közötti tekergéseink közben nem hagytuk ki a legismertebb és kevésbé ismert látnivalókat sem. A Hofburg, Stephansdom, a sétálóutcák, a szecessziós Ankeruhr, a Régi Városháza, a Graben és sorolhatnám, mind sorra került, kívülről. A legizgalmasabbra végül a Zsidó negyedben találtunk, ahol már jártunk hét évvel ezelőtt és Bécs legrégibb temploma (a Ruprechtskirche) és környezete fogott meg minket. A kőkeretes, faspalettás boltok, vendéglők egy mintapéldányára is ráakadtunk, a portálok sorozat történeti részébe szintén beilleszthető lenne.


Ehhez közel találtunk rá a meglepő nevű 9 Chöre der Engel templomra.
Ennek pillérei közé három miniatűr házacska ékelődik, amelyek közül kettő pici boltként működik. A városnéző konflisok, hintók mindig útba ejtik, egyet sikerült is elcsípni. Sötét van már, holnap világosban majd jobban látni. A reggelivel kezdjük legközelebb.

2 megjegyzés:

  1. Hát nem loptátok a napot! :-)

    Attól tartok, az, hogy kitől milyen rangú munkákat állítanak ki, az kevésbé akarat, mint inkább készlet kérdése.
    Ha egy múzeumnak van egy híres művésztől pár jó munkája, akkor néha ürügyet teremtenek, hogy megmutathassák és ilyenkor kitalálnak egy témát, ami köré viszonylag látványos, közönségcsalogató kiállítást lehet építeni. Világjelenség ez újabban. Az én városomban pl. ilyen megfontolásból került
    egy kalap alá Turner, Monet, Twombly, s a közös szál az öregkori festészet volt. Ott ámult a nép, pedig nagyon gyenge volt a keverék.

    Kijelentéseden, hogy " az elmúlt század Első Világháború utáni képzőművészete fáradt, tele van kísérletekkel" kicsit megrökönyödtem, de erről majd eszmecserézünk egyszer személyesen.

    Várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  2. ...lehet a vágy beszélt belőlem egy új, nagyon erős, letisztult művészet iránt? Vagy öregszem és hülyülök, vagy bölcsebb lettem? Avagy megőriztem a fiatalságom és az ő szemükkel (is) látok? Húha, óriás kérdések, remélem megérem, hogy érdemben tudjak rájuk válaszolni. :-))

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...