Hegyi Zoltán Imre: Befelé (másodszor, meglepetésekkel)

Lakner Zsuzsának

Bármekkora holnap gyufaszálméretű távlat
ellobbanóban -
bármekkorára nyílhatsz befelé a
nihilminiatúrák
egymás mellé sorakozó tömegébe -

soha nem vagyok ott hol nem vagyok én soha
holnemvolt sohanemsoha holsoha soha nem -

soha értelmét vágd el nyissz itt vége a pont beleér
veletek könnyen megy katt katt azután hű és kész
csupa egy és nulla a szövegágypart mossa 
mossa vásznat elkapdossa -
szókese disznószőr szűk szőke fénypihe szökdös a sonkán 
soha nem vagyok ott hol volt hol nem se az üst se a füst -
volt hol soha nem vagyok ott disznóröfögés
dalaim soha nem soha soha soha nem
csapatostul a holnap 

disznóölés.

bármekkora idő tapadt az elcsöpögő kontinuitásba
van hogy befelé a nagyság széttört cserép
elázott lapok a lámpafénykör nedves tócsaszélén
süvegelhetetlen fuldoklásaim.

semmi tiszteletre méltó nincs a töredékben
ami nem tud megtörténni egymástól az nincs is
befelé önnön ásatásom lapátolt hulladéka
nem tudom ebből a halom szemétből mi lesz
vitrindísz a tárlaton.

ilyen amikor elfog a kétely és nem lapozok
valamelyik megnyugtató mesémbe. csak nézem
befelé tágulóban azt a belső naplementét
amelyben kontúrjukat vesztik az ellentmondásaim.

ez a számlálhatatlan összefüggésgazdagság vagyunk?
igen, meg ez az igeidőkbe tördelt
összerakhatatlan egymásmellettiség -
akartam neked egy reményteljeset megint de látod
ez vagyok most, ollózott haldarabkák pillanatfelvételen
megőrzött kétségbeesett tekintetek -


-----


kész válaszaim kedvéért. látod. ilyen ez. a teljes tükörkép, a
mindkét oldalon befelé táguló örvény egymáshoz
alig megtartó, sérülékeny fényben remegő
felületi tapadása.

http://irodalmiszabadrablas.blogspot.de/2015/10/befele-masodszor-meglepetesekkel.html

Befelé (először)

Hegyi Zoltán Imre: Befelé (első, kísérleti)

Lakner Zsuzsának

Befelé tágul. Ha nagy kínok árán befordítom
a tekintetem - nehéz a magamba nézés vasárnapját
nyitva tartani - egy tölcsérszerűen táguló
mélyégesmélyamúltnakkútjába látok.

Befelé tágul. Olyan, mint egy barlangterem a
végtelenbe, a falán olykor összemosódó határok
mentén vagy nélkül lüktetnek egymásba az
egymást kizáró barlangrajz vágyak.

Befelé tágul. Akkora, hogy elfér egymás mellett
a mítosz nyolcféle birodalma, növényi tornyos erdők
mélyétől a világegyetembe hatoló városméretű
fémlények űrlihegéséig táguló színrőlszínben.

Befelé tágul. Akkora, hogy belefér a megvallás
térdeplő bűntudata, hogy mihez és épp milyen éhes
oldani valóval térdel - s mellette a szkepszis éles
kételyhasadásai, tényleg beletágul a minden.

Befelé tágul. Olykor rémületes: mintha az ember
fék nélkül, súrlódás szikrázó, lángot lobbantó, gyújtó
megtapadásai nélkül egyre nehezebben átlátható
tölcsérmód nyíló terekbe zuhanna.

Befelé tágul. Etet áramlás, ringó béke, repülések
pillangószárnnyi csapongó léte, manólak zsigeremléke
megtartó, tápláló meleg étel, bográcsban rotyogó
frissen szedett füvekkel ízesített manna.

Befelé tágul. Szűröd? Fájhat, ahogyan mérődő tény,
eszmélet, látvány értelme, zene fülbe ritmusoló teljes
létzaja, bőröd színét kaparó macskakaromesték
emberalakkapudon - szűk nyílás - behatolnak.

Befelé tágul. Kivéve ha kész válaszaid kedvéért
mi-miért-van cellákba a létet lényeggé, szárított
filtermaradékíz instant humuszává, gyűrt papírok
sápadt igazává, kizárólagos eggyé lakatoltad.

---

Befelé tágul. És nem látszik kapudon hova tart a
belehulló szó. Van e még hely ahol kisimít, gyűr
gyújt, ellobban, fertőz, csillapít, olt, teszi a dolgát -
belefér-e a szívedbe a bármekkora holnap.

Köszönöm, Zoli!
http://irodalmiszabadrablas.blogspot.hu/2015/09/befele-elso-kiserleti.html

A hét verse

Weöres Sándor A magyar észről

Gondolkozni nagyon tudsz, jó magyarom.
Csudaszép ez,
mégsem elég: tisztán gondolkozni tanulj
mítoszok és babonák nélkül. És ezt ha eléred,
kortársad vicsorít, ám fiad áldani fog.

Utóirat a Költészet Napjára

Weöres Sándor A jó vers

A jó vers élőlény, akár az alma,
ha ránézek, csillogva visszanéz,
mást mond az éhesnek s a jóllakottnak
és más a fán, a tálon és a szájban,
végső tartalma, vagy formája nincs is,
csak él és éltet. Vajjon mit jelent,
nem tudja és nem kérdi. Egy s ezer
jelentés ott s akkor fakad belőle,
mikor nézik, tapintják, ízlelik.

Helikon 2013.
Illusztrációk: Orosz István
A kötetet tervezte: Tillai Tamás

Nőművésznő

Lakner Zsuzsa: Haikuk Hannah Höch kollázsaihoz

Hannah Höch: Ünnepre készült

Ünnepre készült.
Én mindent megpróbáltam.
Ma így sikerült.

Hannah Höch: Mondások házi használatra

Amit ők mondtak,
egy lapra ragasztgatom
mindet: magamnak

Hannah Höch: Csak nehogy két lábbal a Földön...

Ez a lebegés
csak ne múljon el sose.
Gyakorolni kell.

Hannah Höch: Magyar rapszódia

 Csak a zene ez,
csak a mozgás, a forgás.
Csak elképzelem.

Hannah Höch: Menekülés

 Kis majom vagyok,
követ a szárnyaival
a nagy semmibe

Hannah Höch: Államfők

Fürdőnadrágban
ha mindenki egyenlő,
ki a jobb vezér?

Hannah Höch: Tengeri kígyó

Itt a víz alatt
három fejem mindent lát.
Éjjel és nappal.

A haikuk Zsubori Ervin felkérésére a 17. Arnolfini (Prím) Fesztiválra készültek.

Hannah Höch (1889 -1978)

Turbuly Lilla: Valami a kékről

 Kollázs: Lakner Zsuzsa ©

A hét verse

Turbuly Lilla: "... csak szélein járunk"
(Lakner Zsuzsa azonos című képéhez)
ott van az angyal a részletekben

széttépni és összerakni
újra mégis máshogyan
egész helyett  csak falatnyi
ami volt már odavan

operában kopott felső
vers helyett csak versikék
szélre csúszott dunyhabelső
angyalszárnyból tollpihék

A kép a Magyar Festők Társasága Fragmentum című kiállítására készült, és szeptemberben volt látható a FUGÁ-ban. A tárlat katalógusa itt lapozható.

Turbuly Lilla Aranyvackor díjas mesekönyve, a Talált szív Horváth Ildi illusztrációival  a napokban bukkant fel a könyvesboltok polcain.