Hegyi Zoltán Imre: Ars speculum

Lakner Zsuzsa kollázsához 

Én mindig is éltetni akartam,
lélegeztető gépként
stimulálni és masszírozni
a költészetet, a kultúrát -
nem kitalálni.

Rég halott költők kiabálnak rajtam keresztül,
mert hiába beszéltek -
beleszorultak a tükörképbe, amiben
annyit nézegették magukat,
a Műbe,
ami jobban súlyba vonta őket, mint az életük.

Életre kelt szó. És nem is egyetlen
máig zengő hatású életműé, hanem
elemeké egy szellemektől kizsarolt,
megszállott periódusos rendszerben -
tükröződésre kent emulzió:
nem is elegyednek.

Elragadott kisfiú koromban az arcotok
papírra nyomtatott tektonikája -
csak azért lehet így, mert
Tükörország cserediákja vagyok én is.
Választani gyáva, gyertyaként
szélben ingó lélek foncsorozott
üveglapon született ikertestvére.

Az én szerencsétlen lelkem
csak egy tükröződő, homályos felület -
a tükörkép folyton változik, ahogy
nézegeted magad, pofákat vágsz
a szavak lemezollójával; egymáshoz
illesztett, egymást kizáró elemekből
ragasztott kollázs az arcom,
mögötte a darabok vicsorognak,
ágálnak egymással egy befejezhetetlen,
szörnyeteg vitában.

Háttal, egy angolparkban,
egymástól folyamatosan távolodva.
Hogy melyik kivágatnak van éppen
igaza, azt honnan tudhatná a tükör?
Az nyer, akinek a látványa
jobban hangzik.

Körülzsongnak az egykori múzsák
tükröződései új, kívánatosra ízelt
lábú testekben. Kicsi bogaraim -
melyikőtök az igazi? Minden megidézett
szellemnek másik. Úgy szeretek,
mint aki darabokat tépne le magáról.
És ti csak a nektek rezonáló,
számotokra felcsillanó tükörcserép-
darabkákat érzitek.

Körülzsongnátok, de mint a
tavaszi darázs, koppantok az üveglapon,
ami mögött Titkok Értelme: Rózsa -
milyen érdekes, hogy átillatoz
a tavaszba. De ez az illat se
valódi belőle. Túl édes, túl gejl -
akár a fül mögé cseppentett rózsavíz.
Még jó, hogy egymásét is
annyiszor szerettétek, költők, kedveseim -
nekem ott nyílik rés, ahol
az illatok kettészakadtak.

Háttal egy angol-
parkban, egymástól folyton
eltávolodva,

rég halott költők kiabálnak rajtam keresztül,
mert hiába beszéltek -
beleszorultak a tükörképbe, amiben
annyit nézegették magukat.
Az életmű nem az élet. S nem mentség,
hogy ti is elsősorban saját
magatoknak hazudtatok.

Shizoo éve

Hegyi Zoltán Imre Shizoo Cédrus Művészeti Alapítány, 2017

Tavaly júniusban itt híreszteltük, hogy a Könyvvizsgálók blog társszerzője, az Irodalmi szabad rablás költője Hegyi Zoltán Imre Prágai Tamás díjban részesült. A díj folyományaként immár könyvesboltokban első kötete a Shizoo.


Shizoo - a könyvcím egyben a szerző művészi avatárneve is - minden nap ír. A reggeli felkelés, fogmosás és reggeli része a napi vers. Húsz éve így megy ez már. Gyakran csak egy álomban materializálódott mondatfoszlány dolgozódik tovább, máskor egy nemrég látott képzőművészeti alkotás adja az inspirációt. Más írók és költők is hemzsegnek ebben az univerzumban, s így fűződik össze térben és időben 20. és 21. század, vers, regény, képzőművészet.

Móricz Zsigmond: Szegény emberek, Walton Eszter: Testvérek

214 oldalnyi sűrű feldolgozni való ez a helyes kötet, melyben okostelefonnal olvasható kódok is felbukkannak.
Nagyon sok befogni, felfogni és Shizoo nem adja könnyen az élményt. Ahogy a költő megdolgozik a gondolatokkal, az olvasónak is bele kell süllyednie. Kérdezni, kutatni, kérdéseket feltenni. Olvasni a sorok között. Kibontani az üzeneteket, mint egy koant, amit a zen mester ad a tanítványnak. Apropó zen, Shizoo maga is tanítvány. Hazai iránymutatói Hamvas Béla, - ki épp az ő egy éves születésnapján halt meg - és Lao-ce magyar hangja, Weöres Sándor.
37 haiku is került a kötetbe, nekem ezek a legkedvesebbek. Sok közülük japán ihletre készült: Kawase Hasui, Shiro Kasamatsu fametszetei és a kortárs jégszobrász, Junicsi Nakamura fotói mellé. A buddhista gondolkodást, az itt és most szépségét, a szatori átélését sugallják Sasa Gyökér fotós és a tipográfus, képzőművész Kemény Zoltán művei is. És nem utolsó sorban Stekovics Gáspár. Az ő munkája a címlapfotó is a magányos stégről. Akármennyire is embert próbáló feladat volt a kötet anyagának összeválogatása, a szerzői jogok megszerzése, az, hogy ez a kép lesz a bejárat a Shizoo galaxisba, igen gyorsan nyilvánvaló volt a szerző számára. Sajnálatos, hogy neve kimaradt az impresszumból.

Ez az első nagy kötet, de tudva, hogy sok kimaradt a majd 1200 meglevő versből, sejthető, hogy ha a világegyetem is úgy akarja, lesz folytatás. Addig pedig, ha láttok egy pótkocsis biciklistát, aki minden hektika ellenére teljes lelkinyugalommal, felvéve a budapesti forgalom sajátos ritmusát teker a városban: hát Shizoot az munka közben. 

Könyvbemutató január 11-én, 20.15-től a Nyitott Műhelyben.
1123 Budapest, Ráth György utca 4.

Hunyadi utca-A vár alatt című verse a napokban került fel a Képírás online felületére.

Hegedűs Klár Rafael beszélgetése Hegyi Zoltánnal :

Hegyi Zoltán Imre: Befelé (negyedszer, darabokban)

Lakner Zsuzsának (aki a Tarotban a XVII. - Csillag)

Befelé paklihalál-apró darabokban sorolod
milyen ó sorban hol irány hányas számú tarot

milyen árnyak fejek és számok milyen álca

látszatból-játék pakliszegő kihagyó kutyalánca

Befelé hol a kéz mely mert kaparászni körömmel

hol az arc amely önként lett örökölten örömjel

Befelé hol a postázott könyvcsomag egykori ára

bababőrbe kötött szavakat melyik árnyék olvasna magára

Befelé játékod logikus rendjében hogy kit üt itt

ki üt itt és ki az aki végül térben is összetörik

léted síkszeletét kavarod rendet tesz a gyors

keverés Befelé tán értelmet suttog a sors - 

Befelé pakliszegély szeletelt figyelem apró részek

kevered mintha a véletlen forrná rendszerré az egészet

kártyád létszeletek számok lehetett volnák és de hovák

hova illik jaj melyik ó játék vagy kirakás a csodád

Befelé pasziánsz szendvics-lapok éhhel teli rajza liheg

a világértéspakliba szőtted a jelbe dicsért még-létszeletet

Befelé kimaradsz ebből kimaradsz nem játszik ez a kör

a vetés ha laponként asztalra kerül ez a kör a tükör 

Befelé játékod logikus rendjében megütöttek

jaj melyik ó posztó lesz hol a főnyereményt te ütöd meg

licitálsz mintha kezedben nem a blöff de az ász

Befelé bámulsz nem látod a rajzot mit magyaráz -

Befelé szeletelt rétegeken Mengyelejev-táblázatokon

ez a hús ez az élet - ez az íve ez itt kataton

nyugalomban várja az osztást huszonöt lap kirakat

minden pakli a szűkített-kihagyó játékból-kimarad

Befelé. Ez ilyen. Játékasztalokon ül a fény egyedül

veszt aki játszik a lapjáráson az ördög hegedül

mintha a könyvcsomag összes könyvéből hullna a lap

s random szüretelnék az erők e hullásból a paklijukat

Befelé. Játékod nem irány sem a könyvcsomag ára -

bababőrbe kötött szavakat melyik árnyék olvasna magára?

Hegyi Zoltán Imre: Befelé (harmadszor, kísérleti)

Lakner Zsuzsának

Gondolataink a világűrben fognak találkozni 2015

Mondtam hogy egyszer még nagyon közel
távolodunk egymáshoz a lényeg hétfői sivár
kietlen éjébe. Amikor egyszerre lépünk az
anatómiai eltéréseken át.

Amikor pont egyszerre lépünk a Hold decens
fényébe. És egyszerre lépve kívánjuk közelebb
a másik otthonát a kocsmapulti multikulti mellé
közvetlenül a tenger és a rög szagát.

Nem ahogy a katonák hanem ahogy a részegek
lépnek amikor felváltva hazakísérik egymást.
Otthonunk valószínűtlenségére bámulunk és
nem sértődünk, ha a másik röhög.

Egymás tekintetében lesz otthonos a gördülő
fuldoklás locskafecske hullámrajzidő. Lesz porlása
ellenére hullámoztató és krémszerűen
szinte szemre kenhető a rög.

Te itt laksz? Haláli! Hogy bírod? Hogy jutsz
lélegzethez? Úgy röhögünk egymáson hogy
közben feltesszük és meg is válaszoljuk
az indiszkrét kérdéseket.

Ahogyan végre gátlás nélkül részvétbe csomagolt
flegma pökhendiség nélkül merjük látni
hogy a másik mitől miért kinek hol
és hogyan miképp beteg.

Nagyság széttört cserép elcsöpögő kétely
süvegelhetetlen náci-nációk nem bántanak.
Valaki tényleg befelé tágul ahogy nézzük
magunkban a másik részeg énjét.

Kész válaszok helyett mámort énekel a
együtt tántorog és esik el a nyomokat nyomorult
csúszásnyomokat hagy a leszarom kiröhögöm
én eldúdolom és te zenélj még.

---


Elszakadásig ollózott hasadásig lassú
derűben kísér haza másnap fejfájásába a
másik. A resztlibe ahol aztán csak rémlik milyen
egyszerűen teljesnek látszott az egész ég.

a kép a Cults of Life #4 nemzetközi kollázsmagazinban jelent meg

A vers a szerző Irodalmi szabad rablás című blogján jelent meg. Köszönet érte!

Hegyi Zoltán Imre: Befelé (másodszor, meglepetésekkel)

Lakner Zsuzsának

Bármekkora holnap gyufaszálméretű távlat
ellobbanóban -
bármekkorára nyílhatsz befelé a
nihilminiatúrák
egymás mellé sorakozó tömegébe -

soha nem vagyok ott hol nem vagyok én soha
holnemvolt sohanemsoha holsoha soha nem -

soha értelmét vágd el nyissz itt vége a pont beleér
veletek könnyen megy katt katt azután hű és kész
csupa egy és nulla a szövegágypart mossa 
mossa vásznat elkapdossa -
szókese disznószőr szűk szőke fénypihe szökdös a sonkán 
soha nem vagyok ott hol volt hol nem se az üst se a füst -
volt hol soha nem vagyok ott disznóröfögés
dalaim soha nem soha soha soha nem
csapatostul a holnap 

disznóölés.

bármekkora idő tapadt az elcsöpögő kontinuitásba
van hogy befelé a nagyság széttört cserép
elázott lapok a lámpafénykör nedves tócsaszélén
süvegelhetetlen fuldoklásaim.

semmi tiszteletre méltó nincs a töredékben
ami nem tud megtörténni egymástól az nincs is
befelé önnön ásatásom lapátolt hulladéka
nem tudom ebből a halom szemétből mi lesz
vitrindísz a tárlaton.

ilyen amikor elfog a kétely és nem lapozok
valamelyik megnyugtató mesémbe. csak nézem
befelé tágulóban azt a belső naplementét
amelyben kontúrjukat vesztik az ellentmondásaim.

ez a számlálhatatlan összefüggésgazdagság vagyunk?
igen, meg ez az igeidőkbe tördelt
összerakhatatlan egymásmellettiség -
akartam neked egy reményteljeset megint de látod
ez vagyok most, ollózott haldarabkák pillanatfelvételen
megőrzött kétségbeesett tekintetek -


-----


kész válaszaim kedvéért. látod. ilyen ez. a teljes tükörkép, a
mindkét oldalon befelé táguló örvény egymáshoz
alig megtartó, sérülékeny fényben remegő
felületi tapadása.

http://irodalmiszabadrablas.blogspot.de/2015/10/befele-masodszor-meglepetesekkel.html

Befelé (először)

Hegyi Zoltán Imre: Befelé (első, kísérleti)

Lakner Zsuzsának

Befelé tágul. Ha nagy kínok árán befordítom
a tekintetem - nehéz a magamba nézés vasárnapját
nyitva tartani - egy tölcsérszerűen táguló
mélyégesmélyamúltnakkútjába látok.

Befelé tágul. Olyan, mint egy barlangterem a
végtelenbe, a falán olykor összemosódó határok
mentén vagy nélkül lüktetnek egymásba az
egymást kizáró barlangrajz vágyak.

Befelé tágul. Akkora, hogy elfér egymás mellett
a mítosz nyolcféle birodalma, növényi tornyos erdők
mélyétől a világegyetembe hatoló városméretű
fémlények űrlihegéséig táguló színrőlszínben.

Befelé tágul. Akkora, hogy belefér a megvallás
térdeplő bűntudata, hogy mihez és épp milyen éhes
oldani valóval térdel - s mellette a szkepszis éles
kételyhasadásai, tényleg beletágul a minden.

Befelé tágul. Olykor rémületes: mintha az ember
fék nélkül, súrlódás szikrázó, lángot lobbantó, gyújtó
megtapadásai nélkül egyre nehezebben átlátható
tölcsérmód nyíló terekbe zuhanna.

Befelé tágul. Etet áramlás, ringó béke, repülések
pillangószárnnyi csapongó léte, manólak zsigeremléke
megtartó, tápláló meleg étel, bográcsban rotyogó
frissen szedett füvekkel ízesített manna.

Befelé tágul. Szűröd? Fájhat, ahogyan mérődő tény,
eszmélet, látvány értelme, zene fülbe ritmusoló teljes
létzaja, bőröd színét kaparó macskakaromesték
emberalakkapudon - szűk nyílás - behatolnak.

Befelé tágul. Kivéve ha kész válaszaid kedvéért
mi-miért-van cellákba a létet lényeggé, szárított
filtermaradékíz instant humuszává, gyűrt papírok
sápadt igazává, kizárólagos eggyé lakatoltad.

---

Befelé tágul. És nem látszik kapudon hova tart a
belehulló szó. Van e még hely ahol kisimít, gyűr
gyújt, ellobban, fertőz, csillapít, olt, teszi a dolgát -
belefér-e a szívedbe a bármekkora holnap.

Köszönöm, Zoli!
http://irodalmiszabadrablas.blogspot.hu/2015/09/befele-elso-kiserleti.html