Irodalmi pecsételő / Paul Auster

Aki olvasta fénykorában ezt a blogot, nem csodálkozik, hogy Paul Austerről is készült pecsét. Aki nem, az bepótolhatja a lemaradást.
Auster évtizedek óta kedvenc kortárs íróm. Azon ritka esetek közé tartozik, akinek nem egy könyvét kétszer is olvastam már. Mikor stuttgarti felolvasó estjén barátnőmnek dedikáltattam A véletlen zenéjét,  kedvesen megkérdezte, hogy ez melyik könyve és milyen nyelven is?
Együtt lapoztuk ki a magyar kötetben a mű eredetei címét.

Kedves Paul! Kedves John!

Itt és most Paul Auster és John Coetzee levelezése

Többször felmerült már bennem, hogy talán nem lenne hülyeség olvasónaplót vezetni.
Például azért, mert idővel néha elfelejtem olyan könyvek részleteit vagy - uram bocsá´ -végkifejletjeit, amik pedig tetszettek nekem. Maga az olvasmány abszolút be tud épülni az aktív agymunkámba, csak a finomságok mibenléte halványul el. Fontos mondatokhoz olykor teszek könyvjelzőt, de ha lenne olvasónaplóm, beleírhatnám azokat.

Ha lenne olvasónaplóm, néha meg tudnám nézni, bizonyos években milyen megfogalmazások voltak fontosak egy könyvből és mondjuk újraolvasáskor összehasonlíthatnám, mi az, ami másodszor vagy netán harmadszor is kijegyzetelésre érdemes lenne számomra.
Még azért is lenne jó ötlet egy olvasónapló, mert akkor tudnám, mennyit olvastam egy évben.
A Könyvvizsgálók döbbentettek rá, milyen fontos lehet egy évvégi lista.
2014-es első bejegyzéseik után gyorsan összeszámoltam, hány könyvet faltam be 2013-ban. Képzőművészeti albumokat és barátok által írt gyerekkönyveket leszámítva tizenkettőt. A fent részletezett problematika miatt nem tudom megítélni, mit is jelent ez a saját sokévi átlagomhoz.
Úgyhogy elhatároztam, hogy meglátogatom kedvenc papírboltomat és nyitok egy füzetet. Vagy egy új file-t és beírom:
2013 december 29 - 2014 január 2:
Itt és most Paul Auster és John Coetzee levelezése

Füzet vagy file. Analóg vagy digitális. Ez itt a kérdés.

A karácsonyi termés. Lehet, hogy új polcokat kéne venni?

 2011 március 14-i levelében Coetzee hasonló huszonegyedik századi kérdést vet fel író barátjának: mik lehetnek a cselekménybonyolítás eszközei a mai regényekben, ha mindenki elérhető telefonon?
Vajon a jövő regényében (....) amennyiben  egy adott fiktív világban nem ér el mindenki mindig mindenki mást, akkor az a fiktív világ a múlt dohos levegőjét árasztja? - kérdezi.
Régen sok-sok oldalt ki lehetett hozni egy adott helyzetből annak hála, hogy a távíró/telefon még nem létezett (még nem találták fel), és hogy ebből következően az üzenetet küldöncnek kellett vinnie, sőt esetleg memorizálnia kellett az út elején (...)
Máris vannak olyan történetek, amelyekben a mobiltelefont nyomkövetőnek használják.
Szerencsétlen turbános ürge bekapcsolja a mobilját, és a következő pillanatban eltalálja egy drónról kilőtt rakéta.

Auster és Coetzee rengeteg témában eszmét cserél, és jó őket hallgatni. Még ha a baseball és krikett szabályaival nem is nagyon vagyunk tisztában, ők meg ezeket nézik a legtöbbet a tévében.

3 év levélváltása a könyv. Hangsúlyozom: LEVÉLVÁLTÁS.
Néha faxolnak is egymásnak és van, hogy az Ausztráliában élő dél-afrikai Nobel-díjas Auster feleségének, Siri Hustvedtnek küld egy e-mailt, hogy nyomtassa ki Paulnak, aki ragaszkodik az írógépen íráshoz, mobiltelefonját elajándékozta a lányának, forgatókönyv írásra kapott laptopját pedig a feladat végeztével szintén továbbadta valakinek.
Regényeiben ennek ellenére nem mellőzi a technika vívmányainak új módi huncutságait: tudom, hogy így él most a világ, és ezzel kapcsolatban semmit sem tehetek, legfeljebb jó képet vágok a dologhoz és igyekszem elfogadni -válaszolja, és azt üzeni azoknak, akiknek mindez idegen, hogy írjanak történelmi regényt.

Ez a könyv nemcsak a két író megveszekedett rajongóinak élmény. Ahelyett, hogy azon bosszankodunk, hogy nem működik a mobil internet és lemerült a telefonunk, olvassunk.
És vessük össze saját nézeteinket számunkra ismert globális politikai, gazdasági és ökonómiai problémákról a két irodalmár véleményével.


Ez a kötet szép is, könnyű is. Binder Izabella tervezte az Európa Kiadónál.

Cherchez la femme!

Paul Auster Winter Journal 

A szorgos fordítóknak köszönhetően a német Paul Auster-rajongó évente megkapja a mester frissensült munkáját.
Annyira az idő pulzusán tarthatjuk a kezünket, hogy még az is előfordul, hogy eljön és felolvas belőle nekünk.

 Ezúttal legújabb önéletrajzát kaparíthattunk a kezünkbe, amit nyugodtan nevezhetünk a 1997-es Máról holnapra folytatásának.
Az nyári napló volt, a beinduló író viszontagságainak tárháza.
A honnan, hová.
Ez a téli. Paul Auster idén hatvanhat éves. Visszanéz most, nem előre. Összegez. Listázik. Nemcsak átvitt értelemben. Valóban részletesen felsorolja a városokat, utcákat és házakat, amelyekben lakott New Jerseytől Párizson át Park Slope-ig, ahol ma él Brooklynban, s dolgokat, eseményeket, embereket, akik fontos szerepet játszottak az életében. Most nem azzal a józan távolságtartással ír, mint annak idején, hanem már már szentimentálisan veszi számba kötődéseit szüleihez, rokonaihoz, gyerekeihez.
A nőkhöz. Pontosabban egyhez leginkább. Feleségéhez, Siri Hustvedt írónőhöz.
Alkotó házastársak természetszerűleg első olvasói egymásnak s bár szuverén személyiségek mindketten, sosem tudhatjuk igazán, miként működnének egymás nélkül. Mint művészek. E könyv után leginkább azt kérdezzük: Auster, mint ember hogyan működne Hustvedt nélkül?

A norvég származású gyönyörű,  okos
és hihetetlenül művelt Siri Hustvedt
ugyanis a legjobb, ami az íróval történhetett.
Míg Auster hajlamos szenvedéllyel és önpusztító hajlamokkal kezelni az élet dolgait, felesége távolságtartó pragmatizmussal,  tudományos alapossággal és végtelen fegyelemmel ellenpontozza a dühkitörésre is hajlamos férfit.
Ezenközben pedig hűvös eleganciával, száraz humorral és analitikus éleslátással elemzi az életet regényeiben. A fél világ mégis "csak" Auster feleségeként veszi tudomásul. Pedig nem lányregényeket ír.  Ismerek férfiakat, akik jobban szeretik az ő könyveit, mint Austerét.
Saját problémája megoldására alámerült az ideggyógyászatban is.
A Remegő nő  olyan figyelmet kapott szakmai körökben, hogy meghívást kapott egy pszichiátriai konferenciára, ahol felismeréseit megosztotta az összegyűlt tudósokkal is.

Főszereplői többnyire okos, kíváncsi, határaikat folytonosan tágítani akaró szuverén nők, akik nem félnek lemenni a felszín alá, hogy megértsék a körülöttük folyó eseményeket. Paul Auster figurái ugyanilyenek. Csak míg ők a regényekben léteznek, Hustvedt a valóságban is bátrabb.
Nem Paul Austert ismertem meg jobban ebből a könyvből, hanem Siri Hustvedt-et.
Németországban egy könyvkiadónál vannak, felolvasó útjaikra külön járnak. Európában itt van a legnépesebb rajongótáboruk.
Talán egyszer Paul Auster magyar kiadójának is kezébe nyom valaki egy Hustvedt könyvet.
A Nyár férfiak nélkül, eddig utolsó kötete nem is lenne rossz kezdetnek.

További írásaim Paul Austerről a Susanniconon.

Frissítés A Paul Auster-honlapon

A jobboldali blogajánlón felülre került a Paul Auster honlap,
ahol örömmel értesülhetünk, hogy immáron a tartalomhoz méltó címlappal harmadszor jelenik meg szeptember végén a Holdpalota.

Egy frissen feltett videón az író legújabb regényéből, a Sunset Park-ból olvas fel.
Foto:paulauster.hu 
 Kapcsolódó cikkeink itt és itt.

Újra Paul Austerről

Miközben nekifogtam, hogy a pár nap alatt lázasan végigolvasott Láthatatlanról beszámoljak,
gondoltam, előbb utánanézek, mikor jelenik meg a könyv magyarul és rábukkantam Boros Regina Paul Auster honlapjára. Az okosan és átláthatóan felépített rendkívül esztétikus honlapon mindent, de mindent megtudhatunk az íróról. Angolból fordított beszélgetéseket, eredeti videofelvételeket, könyvmegjelenéssel összefüggő  információkat. A felfedezés elvette a kedvemet, hogy recenziót írjak a könyvről, hiszen a honlapból kiderül, hogy már fordítják, ezért érdemesebb lesz majd visszatérni rá, ha Magyarországon is az olvasók kezébe kerül.
A Susannia bloglistába felvettem ezt a remek forrást, így azonnal tudni fogjuk a jövőben, ha valami új történik az Auster-fronton.

Új napokban sütkérezve

A hosszú nyaralás utáni első szombati napon jó volt megint
meglátogatni kedvenc helyeinket és lecsapni a legújabb CD-kre
és könyvekre.
Íme a zsákmány:

Minden tétovázás nélkül be merem vallani, Paul Auster a legkedvesebb kortárs íróm. Minden könyvét olvastam. Kedvencemet a Holdpalotát, kétszer. Ronggyá olvasott példányát dedikáltattam is, mikor az író 2008-ban ellátogatott a városunkba, hogy felolvasson a frissen németül megjelent Ember a sötétben című könyvéből.
Ezek a regények fejlődéstörténetek.
A szereplők élik világukat, mígnem egy különös találkozás, tragikus esemény ki nem zökkenti őket a normális kerékvágásból. Életük új irányt vesz, hogy a regény végén teljesen más emberként új horizontokat fedezzenek fel.
Paul Auster, akárcsak másik New York-i kedvencem Woody Allen nagyon tisztességesen bánik rajongóival. Minden évben számíthatunk egy új regényre. Ezek nem mindig egyformán jók, akárcsak Allen filmjei, de ez a tény valódi rajongót nem rendít meg hitében.
Az idei termés címe Láthatatlan.
A 20 éves, irodalmat hallgató egyetemista, szárnyait próbálgató költő, Adam Walker 1967 tavaszán New Yorkban  egy partin megismerkedik egy francia vendégprofesszorral és annak barátnőjével. A varázslatosan félelmetes Rudolf Born felajánlja a fiatalembernek, hogy irodalmi folyóiratot finanszíroz neki. A több nyelven beszélő kozmopolita Born nem rejti véka alá háború iránti bűvöletét és erőszakos hajlamait, melyek egy gyilkosságtól sem rettentik vissza. A találkozástól, mint a többi Auster-regényben, a főhős sorsa végzetesen összefonódik a két különös figurával.

1982-ben vettem fel a rádióból Laurie Anderson Big Science című lemezét. Nem hallottam azelőtt ilyen zenét. Kaput nyitott egy különös világba, ahol a zene teljesen más dimenziókban mozog. A repetitív zene vadul tört bele vele az életembe, melyet Philip Glass Photographer majd Brian Eno ambient music lemezei követtek, de ez már egy másik történet.
A Homeland-del Laurie Anderson sokat váratott magára. A méregdrága albumhoz tartozó DVD-n a beszélgetés a darabban résztvevő zenészekkel, Andersonnal, Lou Reed-del (aki férje Andersonnak és ennek a lemeznek producere is egyben) minden pénzt megér.

Az Eels legújabb lemeze és Nick Hornby új könyve (ami kapható már magyarul is) a következő napok témája lesz.