Szórd szét kincseid, a gazdagság legyél te magad Weöres Sándor
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Néznivaló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Néznivaló. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. augusztus 16., kedd

Naplók és tánclemezek

Nevezhetjük akár Vas István emléktúrának is azt az 56 km-es kerékpáros kirándulást amit a minap nyomtunk le, hogy megnézhessük a róla szóló kiállítást Szentendrén a Ferenczy Múzeumban, amely „Az idő metszeteiben” címet viseli (utalva a költő egyik szép versére), különösen hogy hazafelé a budai Kacsa étterem mellett is elsuhantunk, ahol egykor Vas randevúzott későbbi (harmadik) feleségével, Szántó Piroskával.

Vas Istvánért aztán igazán érdemes áldozatot hoznia az olvasónak! 2010-ben, a 100. születésnapján a PIM zsúfolt nagyteremében rendezett eseményen sokadmagammal – főleg diákokkal – a padlón kucorogtam, mígnem egy kedves idős úr oda nem piszegett amúgy ismeretlenül, hogy ha elhúzza a kabáthalmot a mellette levő székről, ott még pont elférek. Hubay Miklós volt ő, Vas barátja és alkotótársa (ld. Egy szerelem három éjszakája), így aztán a közvetlen ülőhely miatt módom volt végighallgatni a barátaival és ismerőseivel váltott mondatait, amitől igazán bensőségessé vált az ünnep számomra is. Aztán amikor hazaindult, kikísértem a teremből, mert kilencvenvalahány évesen nehezen mozgott már, de a lépcsőn egyedül ment le a taxihoz. Barátja 101. születésnapját már nem érte meg.

Vas-nyakkendő eltéve

A szentendrei helyszín igazán alkalmas Vas emlékének felelevenítésére, hiszen a város neki és baráti körének is kedvelt kirándulóhelye volt, később Szántó Piroska intézte úgy, hogy legyen ott egy kis házuk, kertjük, és nagyon-nagyon sok mindenük, amit mindig elintézett az ő Pistájának. Vas pedig csodaszép elégiákat és rapszódiákat írhatott a nyári vagy az őszi kertben, a budapesti Gróza rakparti lakásukban pedig a lépcsőházban tárolták a kertben termett gyümölcsöket és zöldségeket, ahogy ezt egyszer egy Múzeumok Éjszakáján megtudtuk a házaspár egykori segítőjétől Anikótól, amikor éppen látogatható volt a lakás, és nem utolsó sorban a mellékhelyiség is, amelynek fala egyfajta 20. századi irodalmi közösségi médiafelületként funkcionált…


A szentendrei kiállítótérben Vas évtizedeken át vezetett naplójának oldalaiból szerkesztett papírösvény tekereg a fejünk felett, szépen összekapcsolva az egyes helyiségekben kialakított tematikát: magánélet, szentendrei kötődés, életmű, és szerencsére nagy hangsúlyt kap a fordítói múltja is, aminek kedves megnyilvánulása, hogy a III. Richárd fordításának kézirata pont ott van nyitva, ahol York napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át…Mindez azon az íróasztalon, ami a dunaparti lakásban állt, rajta a régi barát, Radnóti Miklós szobrával. Az asztalon (irodalmi?) hanglemezek is hevernek, sajnos nem igazán látszik, hogy mik is azok pontosan, talán ezért is volt, hogy nekem az Eszmék és tánclemezek című verse villant be, és Petri György arra adott reakciója.

York napsütése csillan a plexin

Ütős mondatokba ütközhetünk itt-ott a kiállított dokumentumokban, például a hivatalos iratban, miszerint megkeresztelkedettként és árja párjaként „nem tekintendő zsidónak”, legalábbis egy darabig még nem. Aztán a Radnótival, a munkaszolgálatból közösen írt levelezőlapjukon. És a naplójában 1991. december 16-én felesége bejegyzésével: „Pista meghal”


A kiállítás szeptember 25-ig tart nyitva, a hátralevő időben több program is lesz a helyszínen, például augusztus 27-én Nyáry Krisztiánnal, szeptember 25-én Nádasdy Ádámmal.

További kedvcsinálók:
A kiállítás brosúrája
Várady Szabolcs megnyitóbeszéde
Karafiáth Orsolya: Írás a falon – Magyar Narancs, 2022.augusztus 3.

2020. október 14., szerda

Néma forradalom

Német film 2018

1956-ban egy kelet-német érettségiző osztály döbbenten követi a magyarországi eseményeket és óra előtt egy perces némasággal emlékezik a halottakra.

Bátor kiállásuk nem marad következmények nélkül.
A film megrendítően mesél egy magyar történelmi esemény apropóján szolidaritásról, árulásról, becsületről és hűségről egy másik nemzet szemszögéből.
 
 
A megtörtént esemény szereplői közül sokan ma is élnek.

Az osztály egykori lázadó tagjai

Viszontlátás 1996-ban


2018. november 1., csütörtök

Jane Austen otthonai

Ha az utazó közúton gördül be a dél-angliai Hampshire megyébe, megpillanthat egy olyan táblát, amelyen ez áll: „Üdvözöljük Hampshireben, Jane Austen hazájában”. Különös öröm ezt látni annak, aki irodalom- és azon belül még Austen-rajongó is, és aki bízik abban, hogy az ilyen gesztusok is segítik az európai kulturális hagyományok megőrzését és továbbadását, bár Austen esetében kár Európára leszűkíteni a földrajzi kört, hiszen máig világszerte ismert és olvasott szerző. Igaz, hogy az irodalmi emlékhelyek látogatása nem olyan népszerű elfoglaltság, mint mondjuk pörögni egyet a London Eye-on, de legalább nem kell sokat sorban állni a jegyvásárlásnál.

Egy megyényi területet megnevezni mint otthont, teljesen jogos az írónő esetében, hiszen úgy alakult az egyébként rövid élete (1775-1817), hogy többször kellett költözködnie, illetve más-más helyeken eltöltenie bizonyos időszakot. A steventoni lelkészlakban született; Oxfordban, Southamptonban és Readingben járt iskolába; lakott Bathban, Southamptonban, és végül Chawtonban; utolsó heteit pedig a gyógyulás reményében Hampshire megye székhelyén, az egyébként csodálatos Winchesterben töltötte. Ott halt meg, és máig ott nyugszik a winchesteri katedrális északi szentélyében.

A winchesteri katedrális
A winchesteri ház, ahol Jane Austen meghalt

A chawtoni ház és a benne működő múzeum számít a legfontosabb emlékhelynek, bár nagy érdeklődés övezi az amúgy is népszerű fürdővárosban Bathban található múzeumot is, amely kicsit hangsúlyosabban fókuszál a turisták elvárásaira. Chawton jelentősége abban áll, hogy Austen 1809-től halálig itt viszonylagos nyugalomban élt, itt írta, illetve itt rendezte kiadás alá a legjelentősebb műveit.

A chawtoni ház, ma múzeum

Austen, és szeretett nővére Cassandra, tipikus példái voltak a férfiak uralta társadalomban, teljes alárendeltségben élő nőknek. Mivel nem mentek férjhez, egész életükben ki voltak szolgáltatva annak a férfi rokonuknak, aki képes és hajlandó volt eltartani őket. Sorsukat befolyásoló valódi szabad akarattal nem rendelkeztek, lakóhelyüket sem ők választhatták meg. Így aztán Austen csak bátyjától várhatta azoknak a körülményeknek a megteremtését, amit későbbi „kolléganője” Virginia Woolf úgy fogalmazott meg hogy "a nőknek rendelkezniük kell pénzzel és saját szobával, ha regényírásra adják magukat. [Ha] (...) meglesz az évi ötszáz fontunk és a saját szobánk; ha szokásunkká válik a szabadság és a bátorság, hogy azt írjuk, amit gondolunk; ha sikerül egy kicsit elszakadnunk a közös nappalitól, és nemcsak azt vesszük észre, hogy az emberek milyen kapcsolatban vannak egymással, hanem azt is hogy milyen viszonyban vannak a valósággal; és ha önmagában nézzük az eget is, a fákat és minden mást;..." 


Wifi jelszó: "Jane 1817"

1809-től a bájos kis hampshire-i településen álló 17. századi ház nyugodt otthonává vált a két testvérnek, édesanyjuknak és egy idős nőismerősüknek. Kellemes kis kert, gazdasági épületek egészítik ki az épületegyüttest. A bútorok, a használati tárgyak a látogató szemével nézve ismerősek lehetnek egynémely BBC filmfeldolgozásból is.

Marmite, a chawtoni ház cicája

Aki ma vesz kézbe egy Jane Austen regényt, egy hihetetlenül modern, friss szerzővel találkozik, holott tavaly volt az írónő halálának kétszázadik évfordulója. Művei méltó kiteljesedési az angol modern regény hagyományának, éles társadalomkritikát megfogalmazva, jellemábrázolásainál mély pszichológiai elemzési készséget felmutatva szórakoztatja az olvasót, mindezt kiváló ritmusérzékkel és humorral előadva.
Helyszínei megválasztásakor nem mozdult el túlságosan lakóhelyétől, a nagy társasági életet biztosító Bathtól, Londontól, Brightontól, valamint Devontól, ahova a családi utazások során juthatott el. Vannak olyan helyszín-leírásai, amik máig beazonosíthatók. A filmes alkotók is közel maradtak Austen eredeti dél-angliai közegéhez, az „Értelem és érzelem”-ben visszaköszön a jellegzetes devoni táj, a „Büszkeség és balítélet” Benett családja a BBC feldolgozásban a wiltshire-i Luckingtonban valamint a közeli Lacockban élt (utóbbi falucskában Harry Potter is megfordult).
De ami a legfontosabb információ még egy 21. századi nő számára is, az az, hogy Mr. Darcy filmbéli kastélya jóval északabbra, Chatsworthben van!


A Virginia Woolf idézet forrása: Virginia Woolf: Saját szoba; [ford. Bécsy Ágnes]. - Bp. : Európa, 1986.

2018. augusztus 15., szerda

Zöldeskék hangulatkeltés

Nem, nem kaptunk napszúrást, jól látjuk, hogy az egykori Károlyi palota egyik termében csak úgy lazán oda van dobva  egy kikötői cölöpre egy fecske típusú fürdőnadrág, odébb megcsodálhatjuk Tamási Áron szandálját, ami napjainkban is simán eladható lenne valamilyen divatos márkajelzéssel, mellette Mészöly Miklós hasonlóan trendi napszemcsije villan a tárlatlátogatóra.

A PIM kiállítása megerősíti, hogy a napfény, amelynek tudományosan bizonyított hatása van hormonjainkra, az amúgy borongásra hajlamos írókból-költőkből is előcsalogatta a lazuló, önfeledt, játékos énjüket. Örkénynek mondjuk nem kellett ehhez nap, ő az orosz télben is elsütötte a poént, ha volt. Lipták Gábornak, a balatonfüredi írónak, helytörténésznek, elsősorban barátnak, aki feleségével nyaranta valóságos irodalmi szalont üzemeltetett Füreden, az alábbi sorokat írta:
Kedves Gabus!
Ne haragudj egy ideges bolondra. A háborúban átlőtték a bal fejemet, épp ott, ahol a józan eszem utolsó maradványa székelt. Ennek köszönhető, hogy ott felejtettem valahol a rövid ujjú nejlon ingemet. Kérem Maxit, tegye egy borítékba, Melinda ragassza le, Gabus címezze meg és Pulcsi leheljen rá csókot, mert a testemen hordom a szóban forgó inget. (…)
Sokszor ölel agylövéses barátod
Pista
1959. júl. 16.
Kedves Gabus!
Ing nélkül járok, csak a szőr borít, mert nem jött meg a nejlon ing. Nem szokás a vendégek ottfelejtett fehérneműjét eladni és így pénzhez jutni. (…)
A báli viszontlátásig ölel
hű barátod
Örkény István

Az amúgy nem nagy kiállításon, merthogy szívesen nézegetné az ember még több teremben is, a stégről szaltózó Juhász Ferenc fotója mellett még filmrészleteket is láthatunk, pl. az Esterházy és a Balassa családról a strandon, vagy Vas Istvánról, ahogy élre vasalt pantallóban és fehér ingben áll a strand lépcsőjén, onnan nézve a vízbe merülő Böll házaspárt, akik német turistaként jobban bírták a hideg vizet, mint a magyarok. Vashoz hasonlóan Szabó Lőrinc és Weöres Sándor sem vált meg ikonikus outfitjétől, a képek tanúsága szerint hullhatott rájuk jégeső vagy perzselhette őket kánikula, a kihajtott fehér gallér és a zakó elengedhetetlen volt. Göncz Árpád pedig hasonló, vagy tán ugyan abban a csíkos melegítőben volt a hetvenes években Szigligeten, mint amilyenben én láttam először tíz évvel később egy másik alkotóház udvarán, Iszkázon. 

Valóban úgy van, ahogy a szervezők írják, hogy a kiállítás megtekintése közben a látogatók előhívhatják saját balatoni élményeiket is. Ezt azzal is segítik, hogy ha az ember leveszi az egyébként nagyon igényes fotókkal és idézetekkel megtöltött kiállítási kiadványról a védőborítót, láthatja hogy a könyv tervezői majdnem eltalálták a keménytáblán a Balaton jellegzetes zöldeskék színét, ami sokunk szívét megdobogtatja, ha bizonyos légköri-hőmérsékleti körülmények között bámuljuk a víztükröt.

Én bepakolnám ezt a tárlatot egy buszba, ahogy az Arany kiállítást is tették, sőt, talán inkább lakókocsiba és végigturnéznám vele a tavat, Arácstól kezdve Füreden, Tihanyon, Sajkodon és Szigligeten át egészen Becehegyig, majd Györökig, onnan meg már csak egy ugrás Akarattya, persze a déli parton visszafelé, hogy minél többen megnézhessék. 

Balatoni nyár: Írófényképek az 1950-es, ’60-as, '70-es években 

Kapcsolódó cikkek a Susanniconon:

2018. június 4., hétfő

Turbuly Lilla új kötete

Susanniconon innen és túl, olvasóknak és alkotóknak egyaránt örömhír, hogy Turbuly Lilla új könyvvel jelentkezik az Ünnepi Könyvhéten! A korábban már itt-ott megjelent versek újabbakkal kiegészülve a Prae.hu és a Líra és Logika Kulturális Alapítvány kiadásában jelennek meg, Lakner Zsuzsa érzékeny "csomagolásában".

Az Alkonykapcsoló című verseskötetet, melynek elnevezésére nagyon demokratikus módon a Facebook népe is szavazhatott, a Margó Irodalmi Fesztiválon is bemutatják. A szerzővel a fülszövegeket jegyző Rakovszky Zsuzsa író, költő, műfordító és Benedek Anna szerkesztő beszélgetnek. Közreműködik: Fabók Mariann színművész. 
Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum - Lotz-terem
Időpont: 2018. június 9. szombat 17:30

Lilla ugyanezen a napon 15.00 órakor a budapesti Vörösmarty téren dedikál, a József Attila Kör alkotóinak társaságában. 

Zalaegerszegen 2018. június 5-én 18.30-kor mutatják be a könyvet a Mimosa Lounge kávéházban.

"Ritka az olyan verseskötet, amelyet az ember egyfolytában, örömmel olvas végig az első verstől az utolsóig, és amikor befejezte, azt szeretné, ha legalább kétszer ilyen hosszú lett volna." (Rakovszky Zsuzsa a kötetről)
Lilla dedikál a 2011-es Könyvhéten a Vörösmarty téren.

2018. április 30., hétfő

Vándorművészek


Agnès Varda és JR egyenként is zseniális, de amikor egy tapasztalt, sokfilmes, világhírű rendező és egy szenzációsan eredeti fiatal alkotó összedugja a fejét, valami elementáris születik.

Ügyködésüket több mint egy millióan követtük az INSTAGRAM-on, Oscar-díjra jelölt dokumentumfilmjüket most mutatták be a magyar mozik.

 JR 2014-es Baden-Badeni kiállításáról írt élménybeszámolómat  itt olvashatjátok.

2018. április 5., csütörtök

Képnézők és képmutatók

Zsubori Ervin Szóról szóra Városi Galéria Szigetszentmiklós

Draskovich Edina fotói a megnyitón





2018. március 29., csütörtök

Visszatekint, a jelenben alkot, előre néz

A szerkesztőségi kollegák, az alkotótársak, de talán az Arnolfini Fesztiválok rendszeres résztvevői sincsenek mind teljesen tisztában vele, mi mindenre terjed ki Zsubori Ervin tehetsége és kreativitása. Feladattól és eseménytől függően olykor csak egy egy szelet bukkan elő, s hogy a szálak hogyan kötődnek egymáshoz, hogy alkotnak nagy egészet, az csak hosszas megfigyelés után válik nyilvánvalóvá.
Ezért nem csoda, hogy bár Szigetszentmiklós évtizedek óta az otthona, ahol a Városi Galéria kiállításainak is rendszeres látogatója, alkotó művészként sikerült éveken át inkognitóban maradva szemlélnie az eseményeket.
A tavalyi, S. Nagy Katalin által rendezett Sziget című csoportos kiállítás résztvevőjeként bukkant elő rejtekéből. Ebből az alkalomból a helyi tévében beszélgettek vele az elektrografikáról, idén pedig a galériában hamarosan látható, mit is ért ezalatt. Visszatekintésnek nevezi a tárlatot, melynek a Szóról szóra, elektrografikus szövegszövetek 1991-2018 gyűjtőcímet adta.
A tágas kiállítóteremben a látogatók tanúi lehetnek, milyen utat járt végig a művész az Árnyékkötők csoportosulás egyik alapító tagjaként a fénymásolóval való kísérletezéstől a számítógéppel való alkotás művészi lehetőségeinek kutatása közben. Szöveg és képi játék egyesült erővel hat a nézőre.

A kiállítást április 5-én 18 órakor Láng Eszter képzőművész fogja megnyitni. Ütőshangszeren közreműködik: Schüszler Boglárka és Zsubori Eszter

A tárlat  május 10-ig tekinthető meg a szigetszentmiklósi Városi Galériában  hétfőtől péntekig 11-18-óráig, szombaton 9-13-ig.

2018. március 17., szombat

"Kleister" / vágva-ragasztva


„csak szélein 
/ járunk széttépni 
/ ami volt 
/ és / mégis 
/ újra / összerakni
/ egész helyett 
/ máshogyan
/ csak falatnyi 
/ van / oda / már”
(Lilla / Turbuly)

/a kollázs arról szól, hogy / dolgok / amelyek arra várnak, hogy a helyükre kerülhessenek / a belecsomagolt számos kinccsel valahol mégis más minőség / fut össze / végre / pontosan a megfelelő időben kerül egy odaillő elem az ember keze ügyébe / 

/a kollázsolással össze lehet kötni az időt / mindenre lehet reflektálni / nyersanyag van elég, és ha kész egy kép / azonnal világossá válik, hogy ez / szól / 

/ Kollázsokban / lehet hűséggel ragaszkodni / azonban új rétegeket is lehet húzni a meglevőkre / nagy kollázsunk az életünk tükre / több részlet bonyolult kapcsolódása adja a képet / 

/ A kollázsban / alkotó ember / nem eljutni, hanem tartozni akar valahová / műterméből kilépve egy elburjánzott fűszernövénykertbe jut / nem ihletre vár / kitartóan dolgozik / ollószemmel / ragasztókézzel / a legtöbbször egyszerűen kimetsz / s ráilleszti egy másikra / megmagyarázhatatlan erők vezérlik / ez egyfajta megváltozott tudatállapot / a „kell/nem kell“ gyors eldöntésében szerzett rutin / 

/ egy alkalmas kép, egy inspiráló alaphelyzet kell csak hozzá / mint egy pszichoanalitikus ülésen / adják / magukat a képrészletek / nem új képeket / alkotni a semmiből, hanem újrarendezni a meglevőket / 


/ Susanna Lakner / a művei, a művészete / aminek értelemszerűen a falon a helye / könyvillusztrációkban / plakátokon / kihívás a szemnek / mélyebb szemlélődésre kényszeríti a nézőt / sosem unalmas / hiszen / a kollázs / egy kollázs / nem manipulálni akar / sohasem fejthető meg teljesen / 

/ számára a világ / puszta jelenlétével / aprólékosság; / műfaj / felszabadult játék és vasfegyelemmel végigvitt koncepció; váratlan képzettársítások / pontosan tudja, hová kell nyúlnia / kirajzolt ösvényein órákig sétálgathatunk / természetességgel és könnyedséggel ragaszt / A kollázsolás automatikus / képtársítás / folyamatként indul be / nem üzenni akar, hanem látni tanít / azt, ami elveszett, vagy nem is volt soha, de épp lehetne is / 

/ a műhelyében készülő munkák megjelenési módja / néha a monitor vagy a zsúfolt munkaasztal / nyilván a kollázskészítők eszköze / benne egy kissé nyitott olló / újrahasznosított modern információhordozó, nyomtatott kép- vagy szövegrészlet, és főképpen a betű / a kivágat helyén / a munkáló olló / finomságáról az ujjbegy bőre győződhet meg 


/ Lakner Zsuzsa kollázsokká transzformált / originális alkotáselemekből egymásra épülő világa / lefegyverző gondolati és materiális változatosság / kérlelhetetlen koherencia / ennek minden következményével együtt / a helyén van / az univerzum szimbóluma / leben und kleben

/ levelet hozott a Posta / olyan levelet ahol még a boríték is kidobhatatlan /

Lakner Zsuzsa kiállítása a stuttgarti Zero Arts galériában nyílt meg tegnap:  
2018. március 16. – április 20.

Fotók a tegnapi megnyitóról:





A fotókért köszönet Hoffmann Tamásnak és Hoffmann Mártának.

2018. március 14., szerda

A ragyogó gyermek

Május 27-ig látható a Jean-Michel Basquiat művészetét és alkotó közegét bemutató kiállítás a frankfurti Schirnben. A londonból idevándorolt kiállítás alkalmából érdemes megnézni ezt a remek filmet, melyben pályatársak, kortársak és maga Basquiat beszél arról a rövid, de nagyon intenzív művészi korszakról, amiben élt és alkotott ez a zseniális lény, akinek szelleme ma is inspiráló erővel hat mai alkotók ezreire.
Én élőben először 2010-ben találkoztam lehengerlő alkotásaival, melyeket könyvekből és nem utolsó sorban kortársa, Julian Schnabel remek filmjéből már ismertem. Élménybeszámolómat itt olvashatjátok.

2018. február 26., hétfő

A két Láng Eszter egyike

Február elején nyílt Láng Eszter Történetek a tájról című kiállítása a Miskolci Galériában. A tárlaton 67 munka látható a sokoldalúan kísérletező művész alkotói mikrokozmoszából a pasztelektől a festményeken át a performanszig. Két Láng Eszter, írtuk a címben, hiszen képzőművész tevékenysége mellett van egy másik, párhuzamos élete; a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen világgazdaságtant tanít. Hogy mi az oka ennek a kettőségnek és hogyan fér el ez egy jól organizált életben, erről mesél ebben a rövid filmben.

A kiállítás március 4-ig látogatható. A felvételen beszél Pataki Gábor is, akinek megnyitó szövegét az Arnolfini Szalonban olvashatjátok.

2018. február 12., hétfő

Farkas István a Tolnay Szalonban

Január 19-én nagy érdeklődéstől övezve nyílt meg a „Festő születik” című kiállítás a Madách Színház Tolnay Szalonjában. A tárlat a korábbinál szélesebb körű válogatás Farkas István (Wolfner István 1887-1944) festőművész korai rajzaiból, dr. Cseuz Regina gyűjteményéből. 

Az 1906 és 1909 között keletkezett ceruza- és szénrajzok Farkas István tanulóévei alatt készültek a Nagybányai Művésztelepen, és hét évvel ezelőtt kerültek a műgyűjtő és műértő dr. Cseuz Regina tulajdonába. A képek egy részét 2012-ben a budai Revita Rendelőben kiállították, ahol a kiállítás ideje alatt Farkas István monográfusa S. Nagy Katalin művészettörténész előadást tartott Farkasról és a kiállított művekről. 

A mostani kiállítás a tulajdonos újabb kezdeményezése arra, hogy minél többen felfigyeljenek a 20. század egyik legkiemelkedőbb, de méltatlanul kevéssé ismert festőművészére, illetve akik ismerik, azok megcsodálhassák a művész ezen korai műveit is, a szénnel vagy ceruzával készített férfi és női egészalakos tanulmányrajzokat és portrékat, amelyek előrevetítik zseniális életművét.  

A kiállítást S. Nagy Katalin művészettörténész rendezte, és Szüts Miklós festőművész nyitotta meg. A tárlat 2018. február 25-ig tekinthető meg a Tolnay Szalonban (Erzsébet krt. 33.), az előadások előtt és a szünetekben. 

A Képírás című folyóiratban érdemes elolvasni S. Nagy Katalin írását Farkas István korai rajzairól. Szüts Miklós megnyitójának szövege az Arnolfini Szalon oldalán olvasható.

2018. február 1., csütörtök

Susannicon in the Jungle

... avagy a szerkesztőség a 21.századba megy 

Pár éve Szigetszentmiklóson, ahol egy szombat délután gyűltünk össze az Arnolfini Fesztivál alkalmából, arról beszélgettünk baráti körben, mi lenne, ha nyitnánk egy közös blogot. Csak magunknak. Ahol elmesélnénk, miket olvastunk, milyen filmeket ajánlunk egymásnak megnézésre, mely kiállításért érdemes utazni egy kicsit és mit érdemes hallgatni. Így is lett. Susannicon lett a neve. Úgymond a Planet Susannia nemzetközi hálózati csomópont magyarországi lerakata.

Aztán lassan átköltöztünk majd mindannyian más közösségi mediákra is, képeket osztunk meg az INSTAGRAM-on, nemzetközi kapcsolatokat tartunk fenn a Facebookon, csoportokhoz csatlakozva cserélünk véleményt a világgal. Egy letűnt korszak relikviájaként kezdett feltűnni a blogozás.
Mígnem egyik szerzőtársam feltette a kérdést: miért is hanyagoljuk a blogunkat?
Elgondolkoztunk ezen és magunkba néztünk. Más helyekről szerezzük az információinkat. Igaz. De nem lettünk kevésbe lelkesek az új felfedezések iránt. Ha megosztjuk blogbejegyzéseinket a Facebookon, ugrásszerűen megnövekszik a nézettségünk, sőt a digitális fordítóberendezések segítségével német, amerikai és japán barátaink is felfedezhetik, hogy ezen a fura nyelven, nagyjából ugyanazokat a dolgokat vitatjuk meg, amiket ők is olvasnak, néznek, ismernek.

Éva, aki évtizedeket töltött az egyik legpatinásabb magyar levéltárban valódi papírra írt, nyomtatott kincsek között, most az elektromos könyvre esküszik, én pedig újabban sorozatokat nézek az Amazon tévén. Itt tartunk.
Mikor a ludwigsburgi filmfőiskolások által alapított kiváló videótéka bezárt, tanácstalanul néztünk egymásra; mi lesz most velünk? Vége a világnak?
Nem lett. Az Amazon alakított egy CD kölcsönzőt. Kinéztünk egy filmet, elküldték a DVD-t, aztán miután megnéztük, áthajtogattuk a borítékot amiben érkezett, bérmentesen visszaküldtük a feladónak és máris jött a következő. Aztán ez is bezárt, a vállalat átment internetes közvetítésre. Vége a világnak?
Nem lett. Már jó ideje csak kábeltévé létezik, tévékészülékünkben internetcsatornák, csak aktivizálni kell őket néhány mozijegy áráért.
Hát így lett.
Már nem csak hétvégén nézhetünk jó filmeket, hanem akkor is, ha nincs semmi a tévében.
Innen már csak egy lépés volt, utánanézni, miért mondják, hogy a sorozatok ma már jobbak, mint a mozifilmek?
Miért van, hogy évente különleges témájú sorozatok nyernek Emmy-díjat New Yorkban? Mért van, hogy egyre jobb színészek játszanak ezekben?

Hát így esett, hogy sorozatok rabja lettem én is.
Legújabb kedvencem a Mozart in the Jungle. Ezt ajánlom most.
A New York-i Filharmonikusok új karmestert kapnak Rodrigo de Souza személyében. Az ifjú mexikói unortodox módszerekkel és kimeríthetetlen lelkesedéssel veszi át a csapatot. A sorozat, amely a Coppola-klán égisze alatt készült, reanimálta bennem klasszikus zenei ismereteimet és újra előhozta az élményt, amit a közös zenélés adott az általánosban. A remek színészek Gael García Bernal, Malcolm McDowell, Saffron Burrows mellett olyan világhírű muzsikusok kameóznak egy-egy  epizódban, mint Gustavo Dudamel karmester, Lang Lang zongoraművész, Joshua Bell hegedűművész.
Igazi élmény. És közben felfedeztem magamnak Sibeliust is...

2017. május 16., kedd

Folytonosság Kovácséknál

A Négyszoba Galériában ma volt Tundó Klára, Kovács Mihály Mór és Kovács Tamás "Folytonosság" című kiállításának megnyitója. A kiállítást Beke László művészettörténész nyitotta meg, Borbiczki Ferenc színművész közreműködésével.
A tárlat 2017. június 8-ig tekinthető meg Wesselényi utca 17. szám alatti galériában, hétköznapokon 14.00-18.00 óra között.

Íme néhány fotó a megnyitóról:




Passuth Krisztina és Kovács Mihály Mór


2017. február 14., kedd

Sziget

A szigetszentmiklósi Városi Galériában március 9-én 18 órakor nyílik
Gábos József, Géczi János, Kováts Borbála, Susanna Lakner, Láng Eszter, Lieber Erzsébet, Mózes Katalin, Székelyi Katalin és Zsubori Ervin közös kiállítása.












A"sziget" fogalmát körüljáró munkákat válogatta és a
kiállítást megnyitja S. Nagy Katalin művészettörténész

Mindenkit szeretettel várunk!
Szigetszentmiklós, Tököli út 19.
Nyitva március 30-ig,  hétfőtől péntekig 11-18 óráig,
szombaton 9-13 óráig.

2016. november 15., kedd

Művészkönyv Triennálé Leányfalu 2016 – Kerítés

Pénteken 5 órakor nyílik a 2016-os Művészkönyv Triennálé Leányfalun, az Aba-Novák Galériában. A résztvevők az 1993-ban alakult  Magyar Művészkönyvalkotók Társaságnak tagjai és meghívott művészek.


Damó István A művészkönyvről
 A művészkönyv arra a gazdagságra, sokszínűségre utal, amely az emberi kultúrában, művészetben megtestesül. Azoknak az értékeknek a foglalata a művészkönyv, amelyeket más módon, más műfajok, technikák segítségével nem tudnák kifejezni, befogadni, megőrizni, gazdagítani.
Ha a hagyományos értelemben vett könyv tartalmától elvonatkoztatunk, és csak a küllemére, méreteire, alakjára, súlyára, a régi könyvek „illatára” gondolunk, tárggyá minősül. Egyféle esztétikai öröm veszi kezdetét. Hermetikus, nem mindenki számára közelíthető meg könnyen, ezért rejt magában valami titokzatosságot. Minden formájában mindig mást és mást nyújthat. Szellemiség és vizuális élmény kettősége. Műtárgy a könyvtárgy.

2016. július 25., hétfő

Augusztus a kertben

A balatoni nyárban augusztus 12-én, pénteken 17 órakor nyílik a lovasi Nagy Gyula Galériában művészeti konglomerátumunk legújabb kiállítása.
A kiállítás S. Nagy Katalin rendezésében szeptember 4-ig látogatható. Szeretettel várunk mindenkit:
Dárdai Zsuzsa, Gábos József, Géczi János, Kováts Borbála, Lakner Zsuzsa, Láng Eszter, Mózes Katalin, Saxon Szász János, Tenke István, Torma Cauli László, Zsubori Ervin és a galéria vezetője, Nagy Mária



2016. április 19., kedd

Tiszta metafizika!

A nagy metafizikus 1917
Giorgio de Chirico / Magie der Moderne  Staatsgalerie, Stuttgart







Közvéleménykutatásaim szerint nagyjából a következő fázisokban leszünk a szürrealizmus rabjai: először elájulunk Dalin, aztán magunkhoz öleljük Magritte-ot és rácsodálkozunk Max Ernst sokoldalúságára, majd gyökeret ver a lábunk, mikor meglátjuk az első de Chirico képet.

Most huszonöt Ferrarában készült olajképet nézegethetünk a legjobbakból egy szenzációs, jól megvilágított, tematikailag rendkívül innovatívan felépített kiállítás keretében a stuttgarti Staatsgalerie-ben.

Hektor és Andromache 1917
De Chirico olasz szülők gyermekeként 1888-ban született a görögországi Volosban. 1906-ban, apja halála után édesanyjával és fiútestvérével Münchenbe költöztek, ahol Giorgio beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára és elmerült a német kultúrában. Különösen Nietzsche, Schopenhauer és a szimbolista svájci festő, Arnold Böcklin volt nagy hatással rá. Az egyetemet félbehagyva követte fivérét Párizsba, majd rövid római tartózkodás után katonaként 1915 és 1918 között a reneszánsz fellegvárában, Ferrarában állomásozott. Itt alkotta meg festői életműve gerincét. Metafizikus művészetnek nevezte el ezt a mágikus képi nyelvet, mely szinte azonnal számos követőre talált Europában.
A kiállítás párbeszédbe állítja a legjobb de Chirico képeket többek között az olasz futurista, Carlo Carrà munkáival, aki a háború után közös szanatóriumi szobájukban eltöltött eszmecserék következtében az utolsó pillanatban vette be a kanyart, mielőtt végképp de Chirico epigonná vált volna.

A Fondazione Ferrara Arteval karöltve szervezett kiállítás kíméletlen precizitással rakja egymás mellé más, - nem kevésbé híres - művészek formailag, tematikailag hasonló alkotásait a nagymester képeivel.

Magritte:Emberi állapot 1933
Irtózatos zavarba jövünk, ha újralátjuk Magritte eddig más szellemi környezetben megismert Emberi állapot című festményét röviddel azután, hogy elhaladtunk a Metafizikus szobabelső nagy gyárral című de Chirico-kép mellett. És ez csak a kezdet. Egy tárlóban megnézegethetjük Kurt Schwitters Merzbaujának felvételeit.  Aztán felnézünk a falra és rádöbbenünk, hogy ez mintha  A nagy metafizikus három dimenziós modellje lenne... Schwitters II.világháborúban elpusztult gigantikus építményének minden eleme olyan, mintha de Chirico ott helyben festette volna meg utána képeit. Ki volt előbb? Ki utazott az időben? Ki inspirált kit?

Egyfolytában Picasso suttog a fülembe:
a jó művész nem másol, hanem lop...
És tudtátok, hogy Man Ray metronómjából Dali is megcsinálta a maga változatát? Mi? Azt mondjátok, hogy nektek is van otthon egy sajátotok?


A Metafizikus szobabelső egyébként az egyetlen a kiállításon, amely a Staatsgalerie ill. Baden-Württemberg tulajdonát képezi. A tartomány a lottópénzekből befolyt jövedelem egy részét rendszeresen képzőművészeti alkotások vásárlására költi. Inséges időkben  ezért a múzeumban a játékszenvedély rabjainak jóvoltából órákon át gyönyörködhetünk a művészettörténet különböző ciklusaiban teremtett műalkotásokban. Nekik köszönhető, hogy állandó néznivaló Max Ernst Szent Cecília című munkája is, mely a most felvonultatott, Giorgio de Chirico hatása alatt készült vázlatok kíséretében újabb leckét ad az inspiráció témakörében.

Metafizikus szobabelső nagy gyárral 1916
 Talán meglepő, de az olasz festő mágikus, álomszerű képei a maga idejében csak a kollegákra voltak nagy hatással, a kritika kíméletlenül elbánt velük, ezért a művész 1909-ben csalódottan hátatfordított a maga alapította  stílusnak és barokkos, patetikus, - hogy ne mondjam, - giccsbe hajló képeket kezdett festeni.
Ezek szerencsére nem láthatók már a stuttgarti tárlaton. Amik viszont igen, azok annyira jók, hogy a végén tettünk egy újabb kört. Aki erre jár: július 3-ig van nyitva.

2016. március 18., péntek

Jubileum

Kováts Albert Örök Übü című kiállítása elé

A 2010-es Arnolfini Fesztiválon
Idén száz éves 
a dadaizmus.
Idén 80 éves Kováts Albert.
Hogy Übü dada, az nagyon dada.
Mostanában különösképpen.
Kováts Albert pedig cseppet sem az idős mester, aki a felhőket számolja. Dolgozik.
Esze ágában sincs levenni lábát a gázpedálról. Máig töretlen benne a festői folyamat - ahogy egyszer maga fogalmazta. Nem ismétli önmagát, de vannak témái, amiket bizonyos időnként újra szemügyre vesz, finomít.
Amik vörös fonalként kísérik pályáját.

Übü apó 1967
Alfred Jarry ihlette Übü király sorozata a diktatórikus berendezkedés, a hétköznapi abszurditások tükörképe. 1967-et írtunk, mikor Übü apó című festményét - ha nem is politikai, de stilisztikai okokra hivatkozvan kizsűrizték a Fiatal Művészek Stúdiója tárlatáról. Vajda Lajos varázsa alatt áll ekkor. Párizsi találkozása Max Ernst metszetkollázsaival aztán a nyolcvanas években öt év szenvedélyes kollázsolásra ösztökéli. 

Újra felveszi az Übü szálat. Régi metszeteket használ, de teljesen szembemegy Ernst módszerével: a szanaszét heverő, konkrét kivágásokból visszamaradt, vagányan szétvagdosott maradékokat rendezi higgadt rendszerbe. Homogén háttérre ragasztja, precízen kitervelt vonalakkal köti össze őket.
A mintegy ötven lapból álló sorozat témája és művészi hatása átfolyik az időn. Ma is értjük, miről beszélt akkor.

A palota reggel 1981
 A sorozat közepe felé megjelennek a járatok, alagutak. Lassan kihullanak a kivágott képi részletek, majd az idő múlásával teret nyer újra a festészet. A kétezres évek felé megjelennek a hálózatok, térképek, a városok lezárt utakba torkoló labirintusokkal. Nagyon szép ez a ív. A művész hű marad magához, de fejlődik, kísérletezik tovább, nincs megállás. Megtalálhatatlan magyarázatokat keres az örök kérdésekre. Nála ez nem mindig az, hogy honnan hová, hanem a hogyan. Hogyan maradjunk szabadok, szuverén lények, hogy dobjuk el a félelmet, hogyan maradjunk hűek önmagunkhoz, az ideáljainkhoz s hogyan szemléljük mégis objektíven a külvilágban zajló eseményeket.

Táj lezárt lejáratokkal 1983
















Kováts Albert Munkácsy-díjas (1999) festőművész 56-ban röplapok osztogatása miatt két évre börtönbe került. A rendszerváltozás után írni kezdett. Művészeti és irodalmi lapok, folyóiratok közölték/közlik alkotó társakról, kiállításokról, könyvekről szóló írásait.  A kilencvenes évek közepén a Magyar Televízióban képzőművészeti műsorok szerkesztésével foglalkozott.  Alapító tagja, 2002 óta pedig elnöke a Magyar Festők Társaságának. Művészi minőség, szakmai korrektség és nem ideológiai összefüggések mentén teszi ezt. 
„Manapság nem látok semmit a világban, ami iránymutatóul szolgálhatna életre és művészetre. -írja egy helyen. Nincs irány, nincs biztos pont. Az ember, a művész csak önmagára számíthat. Csak a maga mércéje lehet a kiindulás és a cél alapja. Végtelenül nagy a mindenkori döntés felelőssége.“

Az Örök Übü című rendhagyó születésnapi kiállítás március 22-én 6 órakor Szilvásy Viktória hegedűművész és Rudolf András brácsaművész zenei műsorával kezdődik a Faur Zsófi Galériában. 1114 Bartók Béla út 25.

Sapkás Übü 2011
A zárónapon, április 11-én 6 órától Dr. Szeifert Judit művészettörténész megnyitó - és záróbeszéde Vörösváry Ibolya brácsaművész zenei műsora valamint Kováts Albert festőművész meglepetés-felolvasása várja a látogatókat.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...